beszél. égyiptumbol, és syriábol származának azok anagy böjtölök, és azok a nagy böjtölök, továb éltenek mind mások, avalo hogy a meleg. országokban a böjt nem olyan nehéz, de eziránt, nagy példákot látunk galliában, és más hidegeb országokban. mivel a böjtröl valo régi rend, szent bernárd idejéig tarta, a mint ezt meg láttyuk.
A keresztények, ugy a sidok is, aböjtölést keserüség jelének tartották, avalo hogy a sidok, világi dologért valo szomoruságokban is böjtöltenek, amidön valamely kárt vallottak, vagy a midön, valaki olyan holt meg akit szerettek, atöb nemzettségek eszerént tselekedtenek, a görögöknél, és aromaiaknál, hasonlo jeleit láttyuk agyásznak, de a keresztények, mindent alelki dolgokra forditván, akeserüségnek ezen külsö jeleivel gerjeszték fel, azt a szomoruságot, amely üdveséget szerez, 2.Cor.7.10. szent Cyprianus, azt akarja, hogy abünös ugy sirasa alelki halálát, valamint sirattya, kedves emberének halálát, de laps. szent Chrysostomus azon hasonlatosságal éll, de Compunct. ahivek aböjtöt, még ugy is tekintették, mint igen hasznos dolgot. akisértet, el kerülésire, meg gyengitvén atestet,. aböjt tehát azt hozta magával, hogy a mulattságokot el kerülték, aházasok nem éltek aszabadságal, ki ki, magánosab életet élt, atemplomban gyakrabban mentenek, többet imádkoztanak, és mind többet olvastanak.
X. Beszélgetés. Az ételröl.
A böjtöt félre teszem, de a keresztények ebédgye, és vatsorája, mindenkor, nagy mértékletességel, és szemérmetességel ment végben, azt gyakran mondgyák valanékik, hogy ne azért élyenek, hogy egyenek, hanem azért, egyenek hogy élyenek, alexandriai szent kelemen. azt mondgya, hogy éppen tsak anyit kel enni, a menyi szükséges az egésséghez, és az munkához valo erö táplálására, el is kel hagyni. a kényes, és gyenge eledeleket, 2. pedag. ahivek
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 326)