szorgalmatoságal vala gondgya reája halálakor,? de mind azon által, ugy tettzik. mint ha keményen szollot volna hozája, a midön, az irás tudo doktorok közöt ült, és amidön alakadalomban. meg mondá. hogy abor el fogyot volna, és meg másut, azt mondá egy aszszonynak, hogy nem tsak aboldog, aki ötet méhiben hordozta, hanem még mind azok is, kik az ö attyának akarattyát követik, jól tudta azt ami kegyes üdvezitönk. hogy miképpen kellesék bánni, azzal a kegyelemel meg erösitetett lélekel, azt is meg akará mutatni, hogy nem atest, senem avér okoza benne a szeretetet.
Az ö szeretete. az egész emberi nemzetre volt terjesztve, azért is mondgya, jöjjetek én hozám mindnyájan. kik meg fáradtatok, és meg terheltettetek. és meg nyugotlak titeket, nagy szánakodásal vala a népen. ki ötet kisérte, látván szenvedéseket, és el hagyatatásokot, valamint apásztor nélkül valo juhók. a szánakodás vivé arra., hogy kétt szer a kenyeret meg szaporittsa, és az özvegy aszony leányát fel támasza, a maga hazáját, az Izrael népét, és jérusálem városát igen szerette, valamint jó haza fia, és siránkozot rajta, elöre meg látván, nagy pusztulásra valo jutását. vétkeiért, a fejdelmekhez valo engedelmeségre. mindeneket intet, és azt hagyta, hogy tisztelettel legyünk a papokhoz. ám bár azok ne legyenek is ollyanok. a mitsodásoknak kellene lenniek, nagy szorgalmatosságal követte a törvényt, és avallásbéli Cérémoniákot, noha ura volt, mind atörvénynek, mind a szombatnak., avilági dolgok iránt, semmi hatalmát ki nem mutatta, de sött még, kétt atyafi közöt sem akart köz biró lenni, a midön meg fogák, és a birák kérdezék, mindenik bironak a maga rendihez képest valo feleletet ada, a fö papnak, amaga Isteni fiuságárol felele, pilátusnak királyi voltárol., meg mondván néki, hogy az ö országa nem evilágon volna, és hogy azö tanitása, semmi változást nem tenne avilági rendben, mitsoda. nagy maga hittség volna az ollyantol., aki az ö jó erkölcseit
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 299)