valamint mások igyekeznek el titkolni vétkeket, ugy tettzik mint ha, a meg gyogyulást. inkáb tulajdonitotta volna ebeteg hitének, mint sem a maga minden hatoságának., ezért is, a nép hihetetlensége miat, igen kevés tsudákot tett názárethben. mindenekért pedig. az attyának adta aditsöséget, én semmit magamtol nem tselekedhetem, mondgya szent jánosnál, az atya a ki bennem vagyon, atselekeszik mindeneket.
Mitsoda nagy békeséges türésel kelleték szenvedni azokot asok számu. betegeket, kik többire nyomorult szegények valának, akik szüntelen utánna jártak,, körül vették, és reá todultanak. akik azon igyekeztek, hogy tsak aköntöséhez érhessenek. eki tettzik, amidön. avér folyásbol meg gyogyitotta az aszszonyt. és a midön atanitványival egy kis hajoban üle, hogy a sok nép elne tapodgya, ha valamely házhoz ment. a sokaság el lepte az ajtot, és tsak anyi ideje se volt. hogy ehessék, annyira juta végtire, hogy nagy titkon kelleték bé menni valamely városba, és gyakorta. apusztában kelletet maradni, de még odais utánna ment a sok nép, a mint eki tettzik. amidön ött ezer embernek ada eledelt. ettöl vagyon, hogy a hegyekre ment imádkozni, ahol éttzakákot töltöt az imádságban., az aluvásra. alig volt ideje, és tsak amikor lehetet, a mint ezt láttyuk, a szélvészkor abárkában.
Akor sokal nehezeb életet elt, mint mikor kézi munkát dolgozot, arra nem is lett volna ideje, mivel holmi szent aszszonyok kik ötet kisérték, ugyan azok táplálták, és segitették, a mi kevés pénze volt. azt judás kezinél tartotta, abbol akevésböl is adot a szegényeknek, de sokszor az is el fogyot, és hogy az adot meg fizethesse tsudalatosan kelletet szent péterel ahal szájábol. egy fél siclust, az az, tizen hat polturát ki vétetni.
A bizonyos hogy mindenkor nagy szegénységben élt, a mint maga is mondgya, hogy nintsen hová le tegye. a fejét, az az, hogy nem volt maradando szállása, és ha tsak valaki meg nem szánta, más képen szállása nem volt. azt láttyuk. hogy halálákor a köntösinél egyéb joszága nem volt, azt mondgya, hogy nem azért jött hogy magát szolgáltassa, hanem
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 294)