foglalta magat böjtölesekor, de ki mérne szollani az ö imádságárol,? elmélkedgyünk alázatosságal. arrol, amit az irás ád elönkben, atöbbi közöt, arrol a szenttséges imádságrol, melyet látunk szent jánosnál; és figyelmezünk igen arra, amit mondanak imádkozásárol, mivel ö imádkozot éttzaka, és némelykor egész éttzakákon, a kertben, a hegyeken. magánoson; fel emelvén kezeit, és szemeit az égg felé; le térdeplet. és a földre le borult, mutatván minden képen, az attyához valo nagy tiszteletét.
Meg engedé a kisértést, azért hogy példájával fel indittson bennünk, az ördőg ellen valo viaskodásra: a kisértettkor, a szent irásbol oltalmazá magát, azért hogy mi is szüntelen elmélkedgyünk arrol., és minden féle állapotban, ahoz alkalmaztassuk magunkot
Az után mindenek elött meg mutatván magát, papi. püspöki és közönséges életet kezde élni, leg nagyob foglalatossága. az oktatás, és a meg térités volt. a mint maga is mondgya, azert jött el. hogy fel kerese, és meg szabadittsa azokot, kik el vesztek volt. abetegek meg gyogyitásáért, és több tsuda tételiért, minden nagy tiszteletben, és sziviben vette, azok atsudák pedig szükségesek valának, az ö elküldetetésinek meg bizonyitására, ezeket. sok szent püspökök követtek, ámbar tsuda tételek nélkül is, mivel anépnek tekéntetiben és szeretetiben voltanak., sok alamisnálkodásokért, az igyefogyataknak párt fogásokért, és más több jó téteményekért, de söt még magok a tsudák okot adának a kristus jésusnak, sok ollyan jó erkölcsök ki mutatására, amellyeket mi is követhettyük, ugy mint az együgyü szelidségre, alázatoságra, békeséges türésre, ö se hirtelensegel, se pompával, se maga mutogatásal atsudákot nem tselekedte, de azt is ritkán várta, hogy arra kerjék, akor is tsak azért tselekedte. hogy jobban ki tessék annak hite, aki tsuda tételre kérte, oly igen kivánta el titkolni tsuda tételit,
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 293)