A kristus. Leanyom, még más haszonra is fordithatod a keresztet, mivel nem tsak arra valo mint a zabola, hogy meg tartoztassa azokot kik roszat akarnának tselekedni. hanem még az ellenséget le nyomja. és le veri, tudni illik az ördögöt, mivel akereszt meg gyözhetetlen fegyver az ördög ellen, olyan sisak, a mely a föt meg oltalmaza. olyan vas darék a mely meg tarttya a melyet. ollyan paiss. a mely el veszi alövést, és olyan kard. a mely el távoztattya. az ellenséget, holot tsak a keresztnek fegyverével. veszik a menyei gyözedelmet, ugyan azért is vettem a keresztet vállamra, hogy azal, mint egy lántsával. a földre nyomjam ellenségemet. és hogy a fa által. meg gyözetessék. az, aki a fa által rabság alá veté az emberi nemzetet, azt tudod, hogy mindennek mondám ezeket a szokat, ha ki utánnam akar jöni, tagadgya meg magát, vegye fel keresztét, és kövessen engemet matth. 16. 24.
Storophila. Áldassék uram ate szent neved örökké, te emeled fel az én karomot. ahartzkor, és teis segittesz engemet, de uram kérlek mond meg azt nékem. hogy ha azon a keresztényi fegyveren. a melyröl beszélsz, akereszt vetést kellé érteni, vagy pedig ez életben lévö nyomoruságokot. és kereszteket.?
A kristus. mindenikét lehet érteni, mivel azt tudod, hogy a kereszt vetés igen hasznos, az ördög kisértete ellen, és annak sok szentek érzették hasznát, anyomoruságnak is hasonlo ereje vagyon. mert valamint hogy a só, meg oltalmaza a hust a rothadástol, ugy a nyomoruság is nem engedi az ördögnek, alelket meg rontani, a pogány filosophusok közöt, nem valánaké sokan ollyanok, akik azt tarták, hogy a mely elme kemény és álhatatos a nyomoruságokban. a nem tsak meg oltalmaza magat a mértékletlenségtöl, de söt még az ellen fel is támad, pál nem sanyargatáé a testét, és nem vetéé a szolgálat alá, azért hogy az el vettettek közi ne számláltassék. az ördög kisérteni akarván benedek pátriárkát, eleiben tevé egy olyan aszonynak a képit, a kit is ö az elött üsmért vala, akép esziben juttatván néki a személyt, az elméjit anyira fel gerjeszté, hogy tsak nem el hagyatá véle apusztában valo életet. de ez a szent ember, meg gyözvén magát, le vetkezödék, a bokrok. és a tsallyán közöt heverkezet, mind addig valamég a fájdalom el nem oltá kivánságit, ezeket maga beszéllé elö tanitvánnyinak, bernárd, hasonlo kisértetben lévén, ajeges tóban ugrék
(III. A Keresztnek királyi uttya: 403)