jót tész velünk, kedvesz minékünk azért, hogy ajó erkölcsnek uttyát meg ne unnyuk, és bennünket ostorosz azért, hogy el ne tavozunk ajó uttol. oh! uram mitsoda kedvezésel vagyon ate irgalmaságod az emberekhez. mivel atölled vett nyomoruság, nekik jó tétel helyet vagyon, bizonyára, mondgya egy pogány auctor, egy jó akaromnak betegségében azt meg tanultam, hogy az emberek. jók, a midön betegek, mert mitsoda beteget kisért a fösvénység. rosz kivánságinak akor nem rabja, a méltoságot nem keresi, agazdagságot semmiben hajttya, egy szoval a mely testet a hoszas betegség meg szeleditt, a fel nem támad az elme ellen. és azt nem háborgattya. ellenben pedig a kemény egésség, a véteknek taploja, és ritkán történik hogy valaki azt jóra fordittsa.
A kristus mind ezeket jól mondod, hanem tsak azon igyekezél, hogy atselekedetid meg egyezenek a mondásidal, és hogy ezek avaloságok. mindenkor az elmédben legyenek, mivel mire valo az olyan eszköz. a melynek hasznát nem veszik, és mitsoda könnyebségedre lenne az ollyan orvoság a melyet bé nem vennél. atesti nyavalyák a léleknek orvosági, a betegség meg sérti atestet. de az elmét meg gyógyittya, miért nem akarnál tehát engedelmességel. élni. illyen hasznos orvoságal, holot oly üdvességes hasznai vannak, jaj azoknak akik szenvedésben lévén, életeket meg nem jobbittyák. és illy hasznos orvoságal nem élnek, az irás tsudálkozásal mondgya, hogy ása király a lábával roszul lévén, és fájdalmakot szenvedvén, nem folyamodék az urhoz, hanem a doktoriban veté reménségit. 2. paral. 16. 12.
Storophila látom uram. ate irgalmaságodnak gazdagságát. mivel kivanod oktatni, és a munkában foglalni fiaidot, hogy mindenkor félelemben tarthassad öket, és hogy meg ne engedgyed nékiek, tégedet el felejteni, és náladnál valamit mást inkáb szeretni, mivel te vagy az örökös jó, és ha az embereket magadhoz nem hivod, el felejtenek tégedet, de mint hogy anyomoruságok, és akeserüségek. az ö lelkeknek igen hasznosok, az Isten rendelése azok által szokta fel ébreszteni el szunnyadot hiteket. ugy hogy el távoztatván rosz kivánságoktol. te hozád fordullyanak.
(III. A Keresztnek királyi uttya: 402)