hány kenyerek volna. andrás. mondá néki. hogy volna ótt egy iffiacska. akinek öt árpa kenyere. és két hala vagyon. de mitsoda az, anyi népnek.? jésus maga eleiben viteté a kenyeret, és a halat, és parantsolá az apostolinak hogy ültetnék le anépet. le ülteték tehát azt a sokaságot. a pásintra. tsuportonként, hol százan, hol öttvenen valának együt. mind eszeségel ött ezer ember vala. az aszonyokon, és agyermekeken kivül. a midön mind el volnának helyheztetve. akristus vevé az ött kenyeret, és akét halat. az égre emelvén szemeit, és hálákot adván Istennek. azokót meg áldá, az után darabokra töré akenyeret, és a népnek. el osztogatatá atanitványival, hasonlo képen ahalat is el osztogattatá. a midön mindnyájan jól laktanak volna. a kristus parantsolá hogy szednék esze a meg maradot darabokot., és tizen kétt kosárt töltének meg azokal.
A nép látván azt a tsudálatosan valo meg szaporodását az ött kenyérnek, akristust ugy tekinték mint messiást, és mondák egy másnak. ebizonyára az a proféta. akinek a világra kelletik jöni. magok közöt el végezék hogy uroknak válaszák, de a kristus tudván szándekjokot., hogy meg akárnak fogni, és királynak tenni. parantsolá tanitványinak. hogy siettségel. ülnének a hajoban. és mennének. a más részire atónak. ö maga. egyedül fel mene ahegyre., és ót imádkozék estvéig. azonban pedig az apostolok ató közepin nagy szélvész közöt valának, az ö hajojok. ahaboktól igen hányataték. ahabok igen nagyok valának. és az ellenkezö szél miat nem haladhatának. viradta felé pedig láták jésust közel hozájok. avizen járni., igen meg rémülének. mivel valamely ijesztönek gondolák lenni, aki is mondá nékik, bátrak legyetek. én vagyok ne félyetek, péter felelé néki. uram ha magad vagy, parantsollyad had mennyek én is hozád avizen, a kristus mondá néki, jere. és péter le szálla
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 664)