HARMADIK KÖNYV.

Mely magában foglallya mind azt valamit a kristus tselekedet, prédikállásának harmadik esztendejében. JÉsus. meg tudván hogy mint beszéllenének iránta ahérodes udvaránál, és azon idöben a tanitványi is viszá térvén melléje, számot adának néki minden tselekedetekröl és tanitásokrol, mondá nékik, jövetek menyünk félre valamely pusztás helyre, és nyugodgyatok egy kevesé, egy hajotskában menének. hogy el kerülhetnék. a sok. népet. aki idot nem adot nékik az ételre, és által. menvén a genezáreth toján, igen pusztás helyen ki szállának a partra, nem mesze bethsáida városához. a partra ki szálván ót igen sok népet találának, mivel azok. a kik a hajoban láták öket bé menni, és mások. a kik azt meg tudák, a tó mellet gyalog mentenek volt eleiben. és elöb oda érének akristusnál. a ki is egy hegyre fel menvén, a sokaság utánna mene, és nagy szánakodásal lett hozájok, és le ülvén sokat beszélle nékik az Isten országárol, és meg gyogyittá mind abetégeket.

A nap már közelitvén az estvéhez, az apostolok kérék jésúst hogy küldené házához anépet. mivel olyan puszta helyt lévén, semmi eledelre valot nem találhatna, a kristus monda nékik. adgyatok ti magatok nékik enni, azt kérdék ö tölle, szükséges tehát hogy el menyünk két száz pénz árra kenyereket vennünk.? az többet tészen negyven forint érö kenyérnél. hogy enni adhasunk anyi népnek. akristus. anépre vetvén szemeit, és látván a sokaságot, mondá filepnek, hol vehetünk mi anyi kenyeret, hogy enni adhasunk. ennek anépnek., ezt azért mondá, valamint az évangyélium fel tészi, hogy meg probálya ötet. mivel. igen jól tudta. hogy mit kelleték tselekední, filep felelé néki, ha szinte két száz pénz arra kenyeret vennének is, de alíg jutna abbol mindenikének., az után kérdé hogy

(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 663)


Előző oldal | Következő oldal