rollam az irásokban. de ök ezeket abizonyságokot bé nem veszik, mert az Istent nem szeretik, és nem keresik azt a ditsöséget a mely ö tölle jö, hanem a melyet egy mástol vesznek.
A sidók, akik vétkesnek tarták az Isten fiában. hogy meg gyógyitot volna egy embert szombat napon., mint ha abban meg szegte volna az Isten törvényit, ugyan azon vétket tulajdonitták neki, más egyéb hasonlo alkalmatoságban. mivel egy szombat napon. hogy egy buza föld mellet menne el, atanitványi, kik éheztenek. buza fejeket szagatának, és a kezekben meg morsolván, abuzát kezdék enni, a farisaeusok azt rosznak találák, és mondák néki. látodé hogy atanitványid olyan dolgot tselekesznek. a mely nem volna szabad szombaton, de ö meg mutatá nékik elöször,, a Dávid példájábol.. aki nagy szükségben olyan kenyerekböl ett volna. a melyekböl tsak apapoknak volt szabad enni, és hogy némelykor a szükség, fel szabadithat a törvénytöl. másodszor. az ö papjoknak példájokbol. kik a szombatot meg nem szegvén. szombat napokon az áldozatra valókót meg ölik a templomban. a törvény parantsolattyából. és hogy a törvény nem tilt minden féle dolgot szombat napon. hogy ha pedig azt tarttyák, hogy a templom jová teheti az olyan tselekedeteket, az apostoli tselekedeteket is jová teheti. mivel ö sokal nagyob volna atemplomnál, hogy ha pedig azt meg tanulták volna. hogy az irgalmaság több mint sem az áldozat, ollyan vakmerö képen nem kárhoztatták volna az artatlanokot. a rendet fel akarják forditani, mivel azt akarják. hogy az ember legyen a szombatért, és nem a szombat az emberért, holot az embernek fia. uramég a szombatnak is.
Egy más szombat napon a synagogában tanitván, egy olyan ember találkozék ótt, akinek el száradot volt akeze, az irás tudok. és a farisaéusok. kérdék jésustol. hogy ha szabadé beteget gyogyitani szombat napon, és igen vigyázák, hogy ha meg gyógyittyaé azt a beteget., hogy had lehesen okok avádolásra. mint hogy akristus tudta azö
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 641)