ezen okra valo nézve. ennek. atónak őt tornátza lévén, mind az ött tornátz tele volt mindenkor betegekel., kik várták. hogy a viz fel zavarodgyék. vala ót egy atöbi közöt. a ki harmintz nyolcz esztendeig feküt, akristus azt meg tudván, kérdé tölle, akarszé meg gyógyulni? uram, felelé a beteg. nintsen senki is a ki le botsáson atoban mikor fel zavarodik, és a még én oda érkezem. adig más megyen bé elöttem. Jésus mondá néki. kely fel, vid el az ágyadot. és járj. a beteg mindgyárt meg gyogyula. és fel vévén ágyát, járni kezde, szombat vala pedig azon anapon. a melyen atörvény minden munkát tiltot, a sidok látván hogy az agyát vinné, pirongatni kezdék, hogy miért szegné meg a törvényt., de ö azt felelé nékik, a ki engemet meg gyogyitot, nékem azt mondotta. hogy vegyem fel ágyamot., és járjak, kérdék az után tölle, hogy mitsoda ember volna a, de ö maga sem tudhatta., mert jésus míndgyárt el vonta magát a jelen lévö nép közül, akristus találván az után azt az embert atemplomban., mondá néki. már meg gyogyultál., ez után már ne vétkezél, hogy valamely gonoszab. ne történnyék rajtad, ez az ember, mindgyárt hiré adá a sidoknak, hogy jésus gyogyitotta volna meg ötet., a kik is az oltátol fogvást üldözni kezdék ötet, és azért hogy mondá nékik, hogy az attyával. munkálodik, még nagyob gyülölségel kezdének hozája lenni, mivel nem tsak a szombatot nem tarttya vala meg, hanem még az Istent attyának mondaná, és magát ahoz hasonlonak tartaná, mind ezekre jésus, nékik igen szép oktatásokot ada, amelyekben meg bizonyittá Istenségit, és meg mutatá nékik, hogy az attyátol hatalmat vett volna a munkára. az itéletre. és a fel támasztásra., hogy nem ö tenne magárol bizonyságot, hanem jános tett örólla bizonyságot. és az ö tselekedeti. és tsudatételei bizonyságot tésznek rolla, az én atyám bizonyságot tett

(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 640)


Előző oldal | Következő oldal