Isten botsáthattya meg avétkeket., a kristus hogy tulajdonithattya magának azt a hatalmat, tehát ö káromkodik. de akristus látván az ö szivek gondolatit mondá nékik, miért vagyon olyan rosz gondolatotok. melyik könyeb nékem mondanom ennek az inaszakatnak., azé hogy azö vétkei meg botsátattak vagy a, hogy kely fel, vid el az ágyadot. és járj, de hogy meg tudgyátok., hogy az ember fiának hatalma, vagyon eföldön meg botsátani avétkeket. mondá az inaszakatnak, kely fel, vid el az ágyadot, és meny a házadhoz. aki is mindgyárt fel kele. fel vevé az ágyát. és aházához mene. ditservén az Istent a sokaság aki látá ezt atsudát. nagyon tsudálkozék rajta. és noha agyogyitásra valo hatalom aláb valo légyen a bün botsátásánál. mind azon által., nehezeb tsalárdságal élni a gyogyitásban. mivel az érzékenységek bizonságok. mint sem a bün botsátásaban., a mely titkos. és láthatatlan dolog. de a sokaság szemeivel látván. erejét ezeknek a szoknak, kely fel., és vid el ágyadot, tellyeségel el hiteté magával. a bünnek botsánattyát is. a midön mondá meg botsátattak vétkeid. mindnyájan kezdék ditsöiteni az urat., hogy olyan nagy hatalmat adot volna az embereknek. és a nagy álmelkodásokban, egy másnak kezdék mondani, ma igen nagy tsudát láttunk. és soha ahoz hasonlot nem láttunk.
Jésus ki menvén a háztol., a tó felé mene, és mentiben láta egy publikánust., ki avámon ülne, mondá néki kövess engemet, az az ember, ki az alpheus fia volt. és akit lévinek. vagy mathénak nevezték. mindgyárt fel kele, mindenét e hagyá. és atöbb tanitványok közi álla, az után nagy vendégséget ada néki házánál. a hová sok publikánusok. és bünösök menének. és egy asztalhoz ülének a kristusal. és atanitványival, az irás tudó doktorok, és a farisaeusok, nem szenvedheték azt. hogy a kristus társalkodnék. a vétkesekel
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 636)