a világoságot, melyet vakságok nem engedé hogy meg láthassák, hogy az ige avilágban vólt, de avilág azt meg nem üsmérte. tudni illik. avilágot szeretök., kik a teremtett állatokhoz kaptsolván magokot. az Istenröl el forditották volt. szemeket. és szereteteket., hogy az övéi, az az. az emberek. kik az ö teremtet állati, és föképen asidok, kik nepei valának, ötet bénem fogadták. és bé nem fogadván az ö Isteneket. el vesztették azt a nagy hasznot. a melynél nagyobat nem remélhettek. mivel hatalmat adot mind azoknak. kik ötet bé fogadták. hivén nevében. hogy az Isten fiaivá legyenek. nem testi születés által, a mint az emberek születnek, hanem lelki születés által. melyet az Istentöl veszik, és hogy meg érdemelye az embereknek ezt aditsöséges születést. az ige. mondgya az Évangyélium., testé lett, és közöttünk maradot. az az, hogy emberé lett, és ugy mint Isten öröktöl fogva születet az Atyának kebelében, és ugy mint ember. idöben születet a szent szüznek méhéböl. és ugyan ezen utolso születésinek historiáját. fogjuk ide aláb le irni.
Augustus. a romai birodalomnak. Császárja, az egész birodalomban lévö népeknek. számát meg akarván tudni. parantsolatot ada ki. hogy kiki a maga városaban. menne magát fel iratni, erre a parantsolatra valo nézve. szent josef, a szent szüzel. galiléábol. bethleemben. a juda városában mene, hogy ót fel iratná anevét. mivel Dávid familiájábol valo volt. és eza király bethleemben születet a mely várost. az irás Dávid városának nevezi, a midön ótt lettek volna, a szent szüz szülésének, ideje el érkezvén. a kristus Jésust szülé, és bé polálá, és mint hogy hely nem. vala a vendég fogadoban. a jászolban fekteté, avároshoz közel. a juhokot
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 611)