elöre nem vigyáz, arendet nem szereti, es tsak amaga gyönyörüségit, és a változást keresi.
Az Izrael népét, mihent felesedni kezdék, azöregek igazgaták, amidön mojses égyiptumban mene, azIsten parantsolattyábol, hogy a népet fel szabadittaná, az öregeket gyüjté esze, és ö elöttök téve tsudát, meg bizonyittására, küldetésének. az ipját jéthrot, meg vendégelven. az öregek mindnyájan jelen valának avendégségben, az Isten könnyebséget akarván adni mojsesnek., tanátsokot rendele melléje, mondván néki. hogy választana maga mellé, az öregek közül hetven embereket, kik anépet véle együt igazgassák. ebböl ki tettzik, hogy az öregek nagy tekéntetben valának, még a törvény elött, az irás, valahányszor agyülekezetröl, vagy a közönséges dolgokrol emlékezik, az öregeket mindenkor elöl tészi.
Ezért is mondgya a soltár, hogy az Istent ditsérni kel anép, és az öregek gyülekezetiben, a mely gyülekezetett, agörögök ecclésiának nevezték, és a deákok Concionak, vagy senatusnak, de idövel, az öreg névböl, titulust tsináltanak, azért a görög szóból, a papi név származot, és az deák szobol, az ur név, el lehet itélni abbol, hogy a sidok közöt. mitsoda idöben lévö embert számláltanak az öregek közi, amidön az irás aroboám tanátsit iffiaknak mondgya, akik is véle együt neveltettek vala, és akik véle együt tsak nem egy idösüek valának, roboám pedig abban az idöben negyven esztendös vala.
26 Rész Az Igasság ki szolgáltatásárol.
Az Isten meg parantsolta vala mojsesnek, hogy mindenik városban két féle tisztek legyenek rendeltetve, kik az igasságot ki szolgáltassák. és akiket sophétimnak, és soterimnak nevezték, abizonyos, hogy a sophétim néven. abirákot értették,
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 251)