menni, mivel boldogoknak tartották lenni az ollyanokot, akik az ur házában tölthették életeket, mikoron pedig oda mentenek, nagy seregekben mentenek, ének, és musika szoval, akik pedig oda el nem mehetének, magokat nyomorultaknak tartották, valamint hogy Dávid azt sokszor ohajtotta bujdosásában.
21 Rész A böjtröl, és a fogadás tetelröl.
A böjti napok, és az innep napok közöt. igen nagy külömbözés vala, agyászrol szolván. meg mondottuk mint tselekedtenek olyan alkalmatoságkor, mivel nálok aböjt, és agyász egy volt, nem tsak abban állot aböjt hogy késön egyenek, hanem hogy magokat sanyargassak minden modon, se nem ettek, se nem ittak egész nap, nagy keserüségel ahamun feküdtenek, aközönségesen valo böjtöt pedig trombita szoval hirdették ki, valamint az innepeket, ollyankor anép jerusálemben, atemplomban gyülekezet, amás városokban pedig apiatzra, és ótt olvasták a törvényt, az öregek között aleg tudosabb, anépet apenitentziára intette, lakadalmak pedig ollyankor nem valának, sött aházasok is az ollyan napokon egy mástol el távoztanak.
A törvény tsak egy napi böjtöt rendele, ugy mint, ahetedik holnapnak atizedik napját. de zakariás proféta idejében, más kétt nap is vala rendeltetve, az egyike. az ötödik holnapban, a másika, atizedik holnapban, valának meg ollyan böjtök, a mellyek a közönségesen valo nyomoruságokban rendeltettek, tudniillik, amidön nagy száraságok jártak, vagy amidön valamely nyomoruságtol tartottanak, még ezeken kivül, fogadásbol valo böjttyök is volt.
Mivel hogy az izraéliták. erösen meg tartották ahiteket, és a fogadásokot, példa a jephté fogadása. josué meg tartá a gabaonitáknak ahitet, noha meg tsalták vala ötet, saul meg
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 235)