19 Rész A Temetésekröl.
A gyász után. beszélhetünk atemetésekröl, erre igen nagy gondgyok vala közönségesen arégieknek, amint is. azt nagy átoknak tartották, ha valakinek ateste temetés nélkül maradván. azt meg szaggatták az állatok, és a madarak. nékik a nagy vigasztalásokra volt. a midön az attyok mellé temetkezhettek, a görögök pedig aholt testet meg égették, és ahamvát nagy tisztességel meg tartották, a sidók közöt a közönséges embert mindgyárt el temették, de a nagy renden lévöket. sok féle fü szerszámokal meg kenték, és meg töltötték, valamint az égyiptumbéliek, azután kö pintzékben tették. a melyet a kö sziklákból vágták, némelynek kö ajtaja volt, a melyel bé zárták, és a pintzében. kö asztalra tették atestet.
A kik atestet kisérték, azok mind gyászban voltanak, és nagy fel szoval kesergettenek, valamint eki tettzik az abner temetésekor, ollyan aszszonyok valának, akik szokásbol atemetésekre el mentenek, és ótt nagy zokogásokal. bövséges köny hullatásokot botsátottak szemekböl.
A temetések, noha buzgoságbéli köteleség vala, mind azon által, semmi vallásbeli Cérémoniákot azokon nem látunk. sött még azt tisztátalanságnak tartották. mivel mind azok. kik a temetésen jelen voltanak, tisztátalanoknak tartattak lenni, valamég meg nem tisztultak., ez igy lévén. nem hogy ót szükséges lett volna apap. de söt még nem volt szabad oda el menni, hanem tsak az attyok fia temetésire, Josiás el akarván törleni abálványozást. hogy pedig attol inkáb irtozanak, abálványozó papok tsontyait meg égetteté. az oltarokon,
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 226)