de söt még azokot ohajtották, azon kivül. hogy a természet az emberekben oltotta ezt a hajlandoságot, ök tudták azt, hogy az özön viz után. az Isten azt mondá az embereknek. nevelkedgyetek. és szaporodgyatok, és tölttsétek bé a földet, azt is tudták, hogy ábrahámnak, meg számlálhatatlan maradékot igére, és hogy közöttök kellene születni avilág meg váltojának, nem is valának ök, ollyan magok hasznokot keresök mint a mostani emberek, kik a házaságokon valo áldást. nyomoruságnak tarttyák, a mitsoda eledelel éltenek., a gyermek tartás nálok kevésben tölt, aruházatok, meg kevesebben. mert a meleg országokban, agyermekek. tsak nem mezitelen járnak, és a midön nagyobbak valának, az attyokot segitették a munkában, és nem vala szükséges annyi szolgát, vagy rabokot tartani, a saul szolgája, siba, maga miveli vala tizen ött fiával. és husz rabokal együt. a miphiboseth joszágát, azon nem törödtenek. hogy gyermekeket eléb valo rendbe hadgyák, mivel közöttök nem mehetet nagyob rendre, hanem az ö nagyra valo vágyások abban állot, hogy ha lehetet, jóbb állapotban hadgyák. maradékoknak. az elejektöl vett joszágot, és több marhákot hagyhassanak, mint hogy pedig a leányokot tsak akor illette ajószág, a midön fiu nem maradot. azért a mikor öket férhez adták, a joszágra nem vigyáztak.
Nem tsak hasznos vala tehát közöttök a sok gyermek. de söt még abetsületes dolog vala, az ollyat igen boldognak tartották lenni, a kinek sok gyermekei valának. aki körül sok gyermek állot, akik ötet halgatták, és parantsolattyátol vártak, és attol nem félhetet hogy a neve el töröltetnék. mind addig valamég maradékiban tartana, az öregek koronái. az irás szerént, a gyermekeknek, gyermekei, ditséretre mélto volt az ollyan atya, akinek sok gyermekei valának, ditséretnek okáért mondgya az irás az izraelnek két birái felöl, hogy egyikének harmintz fia vala, amásikának negyven, és harmintz unokája, Dávid felöl, hogy tizen két fia vala. roboam
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 212)