mojses idejében már egy nehány féle tészta mivet tsináltanak, némely tészta mi olajjal vala gyurva, némely pedig olajban rántva,
Itt ahelye hogy szollyak az ollyan husrol. amelyet a törvény meg engedte, vagy meg tiltotta, az ételre., nem tsak az izraéliták nem ették meg némely állatokot, avallások hagyásábol, mivel még a szomszédságokban lévö nemzetek is hasonlo képen tselekedének, a syriabéliek, és az egyiptumbéliek, ajuhust meg nem ették, mert ammonust, kos képiben imádták, de aketske hust meg ették, másut pediglen aketskét meg nem ölték, és ajuhot fel áldozták, az égyiptum béli áldozo papok, más országbol valo italal, vagy étellel nem éltek, és ami az országban termet. azok közöt is, ahalat, vagy akerekdéd lábu állatokot. vagy a szarvatlan állatokot meg nem ették, se aprédával élö szárnyas állatokot, sokan még közüllök. semmi féle élö állatot meg nem ettenek. és amidön az ö tisztulásoknak, ideje volt, még tyuk tojást, vagy a veteményt sem ették meg, a sertést tisztátalan állatnak tartották, és a kinek tsak a köntöse ért is a sertéshez, azt meg mosta. minden tudgya azt. hogy még most is az indiai bálványozo papok. semmi féle állatot meg nem ölnek, annak pedig vagyon két ezer esztendeje hogy igy élnek.
A mojses törvénye nem vala tehát uj törvény, de arra szükséges vala, hogy anép amaga akarattyát ne követné, se a szomszédságiban lévö népeknek babonaságit. egész szabadságot nem ád vala nékiek, hogy azzal viszá ne éllyenek, ez atilalom pedig hasznos vala, mind az egésségre, mind ajó erkölcsre, az Isten nem tsak azért veté öket az illyen iga alá. hogy meg szelidittse az ö engedetlen elméjeket. hanem hogy még el fordittsa öket az ollyanoktolis, a mik árthatnának,
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 205)