amerikai vad emberek. kik ahideg országok felé laknak, a rajna vizén által menvén, és ót jób földre telepedvén meg, örömest hasznát kivánák venni aföldi munkának, amesterségeknek. és akereskedésnek, de nem akarák ezekre adni magokat. és ezeket aromaiaknak engedék, a kiket magok alá hodoltatták vala, és magok meg maradának arégi tudatlanságokban, amelyet idövel betsületnek tarták, és anemeséghez illendönek gondolak lenni, amely gondolatot még mostanában is nehezen hagyák el.
De amenyiben le nyomák a földi munkát, annyiban fel emelék avadászatot, amelyet arégiek nem annyira betsüllék, ök pediglen azt nagyra vivék, se afáradságot, se akölttséget attol nem szánák, közönségesen tsak abban is tölték idejeket a nemesek, mind azon által, ha meg tekénttyük adolgot magában, a földi munka, és aházi állatok táplálására. dolog, sokal jóbb, avad állatok. után valo fáradozásnál.
Azonban, nem tsak agörögöknél, és aromaiaknál vala ollyan nagy betsületben amezei munka, valamint asidoknál, az égyiptum bélieknél is nagy betsületben volt. apersák legg hatalmasab állapotokban, tiszteket rendelének mindenik tartományban. kik a mezei munkára vigyáztanak, és az iffiu Cyrus, maga munkálodta akertét, és maga kezeivel ültete abban fákot. akáldéusoknak nagy okok vala a mezei munkára, ha meg visgállyuk, a babiloniai termékeny mezöket,, ahol egy buza szem, három száz buza szemet hozot, azt tudgyuk hogy kinában még most is szokás, hogy atsászár, a szántásnak idejekor nagy pompával mégyen udvarával, az arra rendeltetett földet meg szántani maga, és ugyan maga bé vetni, és azután szabadul fel a szántás. ezel jó példát akarván adni az országában lévö gazda embereknek.
Hadgyuk el tehát. az illyen még gyermekségünktöl fogvást
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 186)