nézik minden nap mind azok, akiknek valamely gondgyok vagyon. az ifiak üdveségire.
Szent Agoston ezt meg probálta vala a maga nagy kárával. valamint erröl panaszolkodik agyonásiban. mondván, hogy amaga házi dolgai tizen hat esztendös korában el hagyatván véle atanulásit, az attya házához viszá keleték térni, a hol arosz erkölcsök, és a tisztátalan kivánságok anyira kezdének nevekedni hogy a fejét meg haladák, valamint a bokrok a vad földben, és nem vala senki is aki azokot ki tépné.
Adná Isten, hogy az ilyen nyomoruságban társai ne volnának néki, de sokan vannak: fö képen az olyan ifiak közül. a kik förenden lévök. vagy a kiknek. elegendö jószágok vagyon
kevesen vannak olyanok a kik a szent Tobiást követnék, a kit az ifiaknak például kellene venni, nézed mit mond az irás felöle, Hogy semmit gyermekül nem tselekedék dolgában. amidön mindnyájan az arany borjukhoz mennének. ö egyedül futtya vala mindenek társaságát, és jerusálemben megyen vala. az ur templomaba, és ótt imádgya vala az Izraelnek urát Istenét. oh’ mely szép példa ez az ifiaknak. a kik a világban. kezdenek bé lépni. ennek mindenkor szemek elött kellene lenni. mivel erre avégre adgya elejekben a szent Lélek.
De ha szinte mindnyájan nem követik is ezt a példát. sokan vannak olyanok akik követik, az Istennek vannak mindenkor szolgai, találkoznak ollyanok a kik a báál elött térdeket meg nem hajttyák. és nem engedik hogy öket meg ronttsák avilági rosz szokások, azért is adom fiam elödben ezt a szükséges intést. hogy ezeknek számokban lehess.
(IV. Az Ifjak Kalauza: 356)