kel az külsö szenttségröl érteni, a mely a köntösben, és a külsö tselekedetekben tettzik ki, hanem a belsö szenttséget, a mely alélek meg szentelésiböl áll, a pedig ugy lehet meg, ha az indulatokot meg zabolázák, a rendeletlen hajlandoságokot el hagyák, a teremtet állatokhoz, és magokhoz valo szeretettöl meg foszttyák. az Istenhez szeretettel kaptsollyák magokot, ugyan ezért hagyák el a világot, hogy keveseb akadályal foglalhasák ezekben magokot. és tellyes szabadságal, ez okáért mondanak ellene avilági jóknak. és gyönyörüségeknek. nem tsak lelki képen. valamint arra kötelesek mindnyájan akeresztyének hanem testi képen is. tartoznak azoknak ellene mondani. azért hogy nagyob tekélleteségel adhasák magokot az Istennek, és végtire. ennek a belsö szenttségnek. el nyerésiért követik a sanyaruságokot, az engedelmeségeket, és mind a szerzetesi rendeket, a melyek tsak erre a végre rendeltettek.
2. Ennek a rendnek köteleségei igen nagyok, mert az egészen valo tisztaságra és atekélletes szegenységre kötelez, hogy el távozanak nem tsak minden jónak birásátol, de még a földi jókhoz valo ragaszkodástol is. és a maga akarattyátol, egészen valo meg fosztására. ugy hogy. tsak a fellyeb valoiét kövesse, azon kivül. arra kötelez, hogy a rendet szorgalmatoságal meg tarttsák és magokot belsö képen meg szentellyék. követvén a keresztyéni jó erkölcsöket., a mellyekröl szollottunk.
3. Mint hogy ennek arendnek a köteleségei nagyok, nagy hasznai is vannak valamint ezt világosan elönkben adgya szent Bernárd. mondván, hogy a szerzetben az ember nagyob tisztaságban éll, nagyob vigyázásal jár, a kegyelemnek harmattya gyakortáb reája szál, nagyob bizodalomal nyugszik, keveseb félelemel hal. meg, hamaréb meg is tisztittatik amás életben, és menyegben böveb jutalmat veszen. De mind ezt, amint magais mondgya, a tiszta,. szent, és makula
(IV. Az Ifjak Kalauza: 316)