X Rész A szerzetesi rendröl.
Az egyházi rend után, aszerzetesi rendröl kel szollanom. a melynek jól meg választása. nem aláb valo szükséges az elsönél,
Igen szép dolog ajó szerzeteség. aki mindent el hagyván, egyébre gondgya nintsen, hanem hogy az Istennek tessék apenitentzia tartásal, és azalázatoságal, élvén rendenek szorosan valo végben vitelében. és el távozván a világi társaságtol., magát egészen. a valoságos és állando tekélleteségnek. tanulására adgya.
De meg ellenben igen szomoru. és keserves dolog, egy olyan szerzetes, a kinek tsak a köntöse szerzetes, aki különösön valo tekélleteséget gyakorolván. atol tavulab vagyon. leg tekélletleneb világinál; szeretvén avilágot. és avilági dolgokot. sok rosz erkölcsök alá vagyon vettetve, vagy ha szinte a testi rosz erkölcsök alá ne légyen is, de az elmének vétkeit nem kerüli. aharagot, akevélységet, anagyra vágyást, irigységet, a viszá vonást. és töb illyeneket, ha nem szollok is az olyanokrol, a kik tsak könyen, és hivatás nélkül lettek szerzeteseké, az után meg bánnyák hogy ollyan könyen adták magokot olyan nagy dologra, az a meg bánás nagy rendeletlenségekben veti öket. ugy anyira, hogy még avallást, és a szerzetet is el hagyák.
Hogy ezt a rendet jól meg lehesen választani, ahoz két dolog kivántatik. elöször, azt jól meg kel üsmérni, meg kel tudni annak köteleségeit, hasznait. és veszedelmit. másodszor meg kel jól tanulni hogy arra hivatattaké vagy sem. ugyan ezekröl is fogunk szollani a következendö három articulusokban
I Articulus. Hogy mi légyen a szerzetesi rend, mellyek annak köteleségei, hasznai és veszedelmi.
A szerzetesi élet. szent Thamás. szerént. olyan mód, a mely a szenttség el nyerésire rendeltetet, a melyet nem
(IV. Az Ifjak Kalauza: 315)