Ámbár kevés üsmerettsége légyen is valakinek abban, hogy mi történik a világban. de tsak hamar észre veheti, hogy az atyák mitsoda roszul igazgattyák gyermekeket ebben a nagy dologban. mert ha szinte nem szollok is az olyanokrol. akik azt el mulattyák. és akik a gyermekek akarattyokra hagyák rendeknek választását, de ollyanok sokan vannak a kik azt nagy dolognak tarttyák, a mint hogy azis, de azal mind más képen bánnak, nem ugy a mint kelene, azt tarttyák, hogy az atyáknak kel rendet választani a fioknak, az atyai hatalom tészi öket arra szabaddá, és hogy nekik kel tudni. mi jó, és mi nem jó fioknak, noha gyakorta meg tsallyák magokat.
Ezen tartás szerént, a gyermekeknek. akarattyok szerént valo rendet rendelnek, még minek elötte azt az idöt el érjék. hogy válaszanak, és a midön az az idö el közelgetet; akor meg mondgyák nékik szandékjokot, és azon igyekeznek. hogy arra vegyék öket,.
Az illyen tselekedet szenvedhetö volna, hogy ha a szülék meg tartoztatnák szándékjokot, a midön hellyes akadályokot látnak adologban, ugy mint, ha a gyermekeknek nagy idegenségek vagyon valamely rendhez, vagy arra tellyeségel alkalmatlanoknak üsmérik magokot lenni, az olyan jó atyák. kik valoságal szeretik fiokot. az illyenekre igen vigyáznak.
De az is igaz, hogy sokan vannak olyanok. kik az illyen akadályokra nem hajtanak kik végben akarják vinni szándékjokot. nem gondolván se idegenségekel, se alkalmatlanságokal. gyermekeknek, és akik minden féle uton, modon azon lesznek. hogy szándékjokot véghez vigyék. leg elöbször a szép szoval akarják öket el hitetni, elméjekre adván, hogy a mely hivatalt nékik szánt, a hasznokra, és jóvokra lészen, a midön e nem használ, akor a
(IV. Az Ifjak Kalauza: 297)