vettetve, bátrak, és orczátlanok a magok vétkit ki nyilatkoztatni, és azokban ditsekedni, irigyek, a magok hasznokot keresök. tsak magokot szeretök; igaságtalanok, erö szakosok. kemények, és gyakorta másokhoz kegyetlenek., fö képen az alattok valojokhoz. türhetetlenek. haragosok. szitkozodok, káromkodok, boszu állok, nem akarván el szenvedni leg kiseb. bántodást. a mely tsak az ö gondolattyoktol jö. fel tévén magokban., hogy soha egyet se szenvedgyenek el. oh ! Istenem mitsoda élet az ilyen. ollyan embereknek, a kik a keresztyéni vallást tarttyák?
De a mi leg keserveseb ebben arendben., az az otsmány egymást fegyvere valo ki hivás. és ebben oly igen el merült az ö elméjek. hogy nintsen olyan ora életekben. a melyben készek ne legyenek meg verekedni leg kiseb meg bántó szóért, ez a rosz indulat. szüntelen valo halálos vétekben tarttya öket, és az Isten kegyelmében. nem engedí sohais öket lenni. nem is szolok. arrol, hogy avallást meg vetik, hogy mitsoda szabados, és Istentelen életet élnek, fö képen a mostani idökben. menyin vannak közöttök olyanok akik azt mondgyák az Istennek, valamit az Istentelenek mondanak néki a szent irásban; Távozál el tölünk. és utaidnak tudományát nem akarjuk, kitsoda a minden hato hogy szolgállyunk neki, és mit használ nékünk ha imádkozunk néki. ?
Nem keserves dologé azt látni. hogy a keresztényeknek leg szeb része. oly igen meg légyen romolva. és hogy anemeség, a mely a jó erkölcsnek jutalmára adatot. a mostanában a nemeseknek, meg romlásokra. és veszedelmekre vályék, ugy anyira hogy gyakorta jele a meg vettetésnek, és hogy jóbb let volna. ha a nemeseknek leg nagyob része aláb valo familiákbol volnának. mivel. azt jól mondgya egy az Atyák közül. hogy mit használ. nagy lenni az emberek elött., meg vetendö. és nyomorult az Isten elött. az emberek tisztellyék. és az Isten meg vesse. parancsolni az ártatlanoknak, és rabja
(IV. Az Ifjak Kalauza: 206)