példáit elödben tennem, a kik viaskodtanak a kisértetek ellen. hogy az ö példájokot követvén. a kisérteteket meg gyözhesed.
A töb példák közöt a melyeket elé hozhatnék, tsak a nagy szent Hieronimust választom például néked., a ki is olyan ifiu volt mint magad az ö kisértetinek idejében, soha olyan kisértetekben nem is lész, mint ö volt, és talám ö egyedül az Isten szolgai közöt, a kinek ifiusága leg inkáb meg probáltatot a kisértetekel, de ö azokot ditsöségesen mind meg gyözte nagy hüségel; elödben is teszem azokot mind rendel., ugy a mint maga le irja, olvasad nagy figyelmeteségel.
Ez a szent még ifiu lévén., minek utánna egy darab idöt töltöt volna a világi életben. igen kezdé ohajtani az Isten szolgálattyát, és tellyes meg térésivel. üdveségin munkálodni. fel tévé magában hogy a világot el hagya, és valamely pusztában menyen, hogy penitentziát tarttson. és egészen a jó erkölcsre adgya magát. erre valo nezve leg elöbször is Jerusálemben mene. hogy a szent helyeket meglátogasa., és onnét, a pusztában rejté magát.
Abban a helyben marada négy esztendeig. azon idök alat. noha. nagy sanyaruságokban elt is. de szüntelen valo nagy kisérteteket szenvede, és ollyanokot, hogy szánakodásal kel irásit olvasni, imé miket ir egy áitatos aszonynak. oh’ ebben a nagy pusztában. a mely irtoztato lako hely a szüntelen valo sütö verö fény miat. hány szor jött elmémben a Romai kies és kényes élet, tellyes lévén keserüségel; félre valo helyeket kerestem, a hol sirathasam vétkeimet; iszonyodtak a Ciliciumban az én éktelen tagjaim,. minden nap tsak sirtam és suhajtoztam., más ágyam nem volt, hanem a föld, se más eledelem, hanem a mitsodásal éltenek a pusztában lévö barátok, a kik tsak vizet isznak, és nyers füvet esznek, még mikor betegek is, ebben az állapotomban., és rabságomban. a melyben tettem volt magamot, hogy a poklot el kerülhesem. noha ót más társaságban nem voltam. hanem a scorpiokal., és a vad állatokkal. mind azon által gyokorta ugy tettzet. mint ha a Romai
(IV. Az Ifjak Kalauza: 199)