prokátori, én pedig a aszonyoké. azután az atyánk voxot kért tollünk, és ha az igasság mellöl el távoztunk, akor elönkbe adtavétkünket.
Erröl jut eszembe mondá apater, olvastam valamely könyvben, hogy agyermekeket atörvényre ugy tanitották hogy törvényt láttatak vélek. azokra, kik közüllök valamely vétekben eset. atöbbi arra voxolt. és aki közüllök [közül. lök] biro volt, aki mondotta a sententiát, de leg keményebben. aháláadatlanságot büntették meg. noha a rend szerént valo törvény azt meg nem bünteti, ezt azért tselekedtették, hogy még jó idején azt meg utáltassák velek. és hogy tisztelettel legyenek az Istenhez, a fejdelmekhez. atyokhoz. és anyokhoz,
Minden tudgya, hogy Cyrus már tizen két esztendös korában a több tanulo társai közöt. itélö biro volt,, és egyszer a mestere meg verte az igasságtalanul valo törvény látásért.
Nevettséges törvény lehetet a, mondá télamon.
A törvény abbol állot mondá apáter, hogy egyszer, egy nagy legény, a kinek kurta mentéje vala, látván egy kis legényt, a kinek a mentéje hoszu volt. erövel el vevé tölle mentéjit, és a magáét adá helyében. Cyrus biro lévén adologban, azt helyesnek itélé, hogy ki ki olyat szerezne magának, a mi hozája illenék, a mestere azt tudván, meg verte érette, mondván. hogy itt nem arol vagyon akérdés, hogy mi illik valakihez, hanem az a kérdés. hogy azt kellet volna meg visgálni, ha igasságosan birjaé azt, a mi hozája illik, azt kellet volna meg tekinteni. hogy ha igasságosabbé ollyannak itélni a mentét, aki azt erövel vette ell, vagy annak, aki azt, magának tsináltatta volt.
A mi a mesterséget illeti. az iffiat valamelyre kell tanittatni hajlandosága szerént. még afö renden lévöknek is ezt jovallani kellene
A mí pedig a mulattságot illeti, lehet tánczra tanitani,
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 97)