annak minden részit, szerencses leszen az az örökös ur, a ki kegyelmedet. királynéjává tészi örökségének.
Oh! nem kell még ötet ditsérni. mondá télamon. még egyik részit el hagyta.
Ugy tettzik felelé angyélika. hogy semmit el nem hagytam.
Azt el felejtetted mondá télámon, hogy mitsoda. rendet. kell. tartani aháznál.
Oh kérem kegyelmedet mondá apáter. ne éllyünk viszá az angyélika jó akarattyával. erröl maszor is szolhatunk. de mit gondol kegyelmed, illiké a fö aszonyokhoz adolog?
Nékem ugy tettzik, felelé télámon,. hogy nem igen nagy ékesség, egy fö aszszony kezében a gusaly.
Mind azon által. felelé a páter, azt látá kegyelmed hogy a tellyeségel illik egy betsületes aszonyhoz. én azt tartom. hogy semmi ugy ditseretire nem fordul. akár mely fö aszonynak, mint a kézi munka, mivel azt minden ember láttya, hogy nem szükségböl dolgozik, azért, minden ember azt fogja mondani. hogy jó erkölcsböl, és jó természetböl tselekeszi.
Nem ditséretes dologé. az Isten. és az emberek elöt. a midön a fö aszonyok, a mint láttyuk. mind régi, mind a mostani idökben, el akarván üzni a henyélést, a véteknek anyát, jó példát adnak adologra, magok végben viszik, vagy segéttik végben vinni az olyan dolgot; a melyet, kételenek volnának pénzen meg venni, és illyen formán meg kiméllik a költtséget, vagy is azt a pénzt, a melyet azért a munkáért kelletet volna adni, és a melyet magok vitték végbe, a szegényeknek adgyák, mivel agazdagnak. a szükségen felyül
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 149)