hogy igasságtalanságot., de sött még. felebarati szeretetet tselekedet. ha a nép ki fogyván pénzéböl, ketelenitetett, hogy éhel meg ne halyon, ki ki joszágát el adni buzáért, annak nem josef vala az oka, hanem a szükségnek, sokáig valo tartása, mondgyuk tehat azt egyszer. mindenkorá. hogy valamit a felebaráti szeretetnek rendin kivül tselekeszünk, a vétek. mert akristus rendelte. a felebaráti szeretetnek meg változhatatlan törvényét.
Láttya hát kegyelmed mondá angyélika télamonnak, hogy az gazdaszonyságom. egyenlö képen távul vagyon, mind a tékozlástol. mind a fösvénységtöl. és hogy azon. a közép uton fóly, a melyen kell lenni.
Valamit reá hagyok benne felelé télámon.
Ismét elö kezdem. mondá angyélika, az én gazdaszonyi számvetésemet. a jövedelemböl. tsak három negyed rész maradván, abbol egy harmad részt ki veszek, vagy még valamivel többet, a házi eszközre, és a tselédem ruházattyára, ruházván mind öket, mind magamot a magam rendi szerént, emeg lévén. a más két harmad részt. az eledelre tartom, az az, a mit aházi szükségre kel vennem, elöre, és a konyhára valo. minden napi költtségre,
Meg veszem elöre, a mi szükséges, ismét el osztom az ételre valo költtséget. és meg látom hogy menyire megyen egy holnaprá. azután ujontában el osztom; és meg látom menyire mehet költtségem napjában., és itt meg állapodom, mivel illyen formán meg tudom magamban. minden nyughatatlanság, és sopánkodás nélkül, hogy ha a költésbe. nem hajtamé által atzélt, azután egy laistromba irom mind azt. a mit kell vennem. vagy a mi nékem valo, a fundusomhoz képest, de mind hogy ezek közül némelly drágább, némely otsub, azon igyekezem, hogy a mit drágábban kel vennem,
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 138)