tselekedgyem? mert nintsen hová takarnom. az én joszágom termését, és mondá. ezt mivelem, az én gabonas csüreimet el rontom. és nagyobbat épittek; és azokba takarittom. az én joszágomnak minden hasznát, és az én javaimot, és azt mondom az én lelkemnek, én lelkem, sok esztendökre el tött sok jovaid vannak, nyugogyál, egyél, igyál, gyönyörködgyél, ezek a fösvénynek szavai, de tudgyaé kegyelmed mit fog felelni néki az Isten, esztelen ez éjjel viszá kérik lelkedet, és a melyeket gyüjtöttél, kiei lésznek. luk.12.17.
Kevés szókkal elönkbe adgyák ezek, amint már meg mondottuk, hogy az idöre kell vigyáznunk minden tselekedetinkbe, mivel a fellyeb emlitet fösvény, anyi kintset gyüjtöt. mint ha kétt száz esztendeig hagynák élni, noha egy éjjel, viszá kérik alelkét, oly nagy készülettel vagyon, mint ha valamely nagy uttra menne, noha tsak az életen kell által menni, és arra az útt igen rövid.
A kristus azt kérdvén attol az embertöl. hogy kié lészen a mit gyüjtött, meg akarja nékünk mutatni., mitsoda lest hány nékünk a fösvénység. mivel rend szerént a fösvény, hogy el fedezze telhetetlenségét, a fiait adgya okul, mondván, a fiamnak joszágot kell hagynom, hogy meg ne hallyon éhel, a leányomot, jol kel el házasitanom.
Nintsem semmi ditséreteseb, mint joszágot hagyni gyermekeinek, és öket meg nem lehet fosztani az örökségtől ez a termeszetnek törvénye ellen volna, a mely azt hagya, hogy a ki lételt ád valakinek, meg tartására valot is kell adni annak a lételnek, erre példát adnak az oktalan állatok és természet szerént is érezük azt, hogy a gyermekeink a magunk részei, és hogy mind magunk ellen vétkeznénk, mind a természethez háláadatlanok volnánk, ha nékiek meg nem tartanok az atyai joszágot, a melyet atyáinktöl vettük, vagy ha azoknak nem
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 120)