kedvel kell engedelmeskedni. meg gondolván azt, hogy nem az embereknek engedelmeskednek. hanem az Istennek. a ki is meg itéli öket, a szerént, a mint jól, vagy roszul vitték végbe hivatalyokot.
Ezek tehát az elsö köteleségei egy tselédes gazdának, erröl többet is lehetne szollani, de maga láttya kegyelmetek. hogy lehetetlen arra rendet szabni, mindeniknek hogy mi formában kerese életét, hanem a mitsoda rendbe születünk, és a mitsoda hivatalba tészen az Isten.. a szerént kell magunkot viselnünk, hanem tsak azt atörvényt szabjuk magunknak, hogy inkáb legyünk aleg nagyob szegénységbe, mint sem törvénytelenül szerezzünk valamely joszágot. mivel az illyen kereset, átkot hozna aházhoz, nem hogy azt meg gazdagitaná, de még meg szegényitené. az örököst is meg emésztené, ha ez meg nem törtenik is annak éltében. aki roszul keres, noha gyakran meg történik, de a maradéki keservesen meg fogják azt tapasztalni, hová kell ehez más bizonyság mint azok a nagy, és gazdag házak, a melyek már most szegények és puszták.
Tarttsuk meg tehát tisztán szivünket, és kezeinket, és távozunk el a fösvénységtöl. a mely a földi jóknak rendeletlen kivánsága, mert ez az ö mezeje. a hol lest hány az embereknek, hogy el veszesse, ez iránt nagy tusakodást látunk némely elmékbe. mivel ókul veszik a familiának szükségét, hogy telhetetlen kivánságokot bé tölthessék, és azért szüntelen gyüjtenek, és a mi legg szánhatóbb, akár mely gazdagok legyenek, de nem mérnek, se enni, se inya, ném mérnek hogy ugy mondgyam. még élni is., mert nem hitetik el magokal hogy töbjök vagyon, hanem tsak a mi az élethez kivántatik, addig takargattyák még magoktol a mit gyüjtenek, hogy nem tudgyák hová tenni, szüntelen ketsegtetik magokat, és még elöre mondgyák magoknak ezeket a szokat, mit
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 119)