alázatoságban. tarttsa szolgait, de jaj annak aki által abotránkozás jö, mert meg büntettetik, mind a maga, mind a mások vétkiért. mind azért agonoszért. a melyet akart tselekedni, ha szinte a tellyeségel végben nem ment is, mivel mind példájával, mind tanátsával. azon volt. hogy végben vihesse, hogy ha tsak az Isten meg nem gátolta volna. kegyelméböl, ez igy lévén, abotránkozás azon vagyon hogy el ronttsa az Isten munkáját. szolgaiban. és azért meg érdemli az ö rettentö boszu állását.
K Magyarázd meg nékünk ezeket a szokot., vájd ki a szemedet, vagd el a kezedet, ha ezek meg botránkoztatnak?
F Meg akarja az ur velünk értetni, az ilyen példa beszéd által, hogy mitsoda szükséges üdveségünkre, hogy el kerüllyük a vétekre vivö alkalmatoságot, hogy vályunk, és magunkot meg foszuk mind azoktol., a mik botránkozásunkra lehetnének, és a vétekben ejthetnének, ha szinte azok leg drágábbak volnának is elöttünk evilágon, és oly leg szükségesebbek, valamitsoda szükséges a kéz, a láb. és a szem, mihent valami örökös veszedelmünket okozhattya, azt ugy tekénttsük, mint ellenségünket, és mint a mérget, mit használ egy embernek, ha a világot meg nyerné is, ha a lelkét el veszti,? az üdvezitö nem érti azt betü szerént hogy valaki el vágja a kezét. és ki vája a szemét, hanem hogy ezekel ne élyenek az ö törvénye ellen. és hogy el távozanak mind attol. valami fel gerjeszthetné a rosz indulatot, és fel indithatná a rosz kivánságot
K Mit kel tselekedni hogy az igazakot meg ne vessük, a kik a kisdedek, mert alázatosok, és akik a testi szemnek alázatosoknak láttzanak?
F A hitnek szemével kel öket tekénteni. hogy meg láthassuk ök kik légyenek az Isten szemei elöt, ne külsö képen tékénttsük öket, hanem azt visgállyuk meg. hogy az Isten mint tekinti öket. mivel menyei lelkeket ád melléjek, kik öket örizzék, reájok gondot visellyenek. mondom néktek. hogy ezeknek Angyali, menyekben, szüntelen láttyák az Atyám ortzáját. ezeket azért mondá, hogy annál is nagyob tisztelettel legyünk a kisdedekhez, és az alázatosokhoz, meg tekintvén, mitsoda
(II. Épistolák: 882)