uralkodnak, de akristus azon az örökké valo boldogságot értette, ahol uralkodni fog választattiban, és ahol az ö választatti uralkodni fognak ö véle, és ö benne; birván az Istent, az ö örökös jóvokot. az Apostolok tehát amidön azt kérdék hogy ki lenne. leg nagyob a mennyeknek országában. meg mutaták azal. hogy az elsö helyekre vágytanak, abban a földi országban. a melyet a sidok várják vala.
K. A kristus mit felele nékik. hogy az ollyan nagyra vágyo gondolatokot el hagyasa vélek?
F Ez az, alázatoságnak Mestere, és doktora, egy kis gyermeket hiván magához, közikben állittá, és meg mondá nékik. hogy ha hasonlok nem lésznek akis gyermekekhez, a meny országban részek nem lészen. akár mely nagy renden lévö gyermek örömest adgya magát az alatson renden lévöhöz, se az utolso, se az elsö helyben nem válogat, eszerént is kel tselekedni az olyannak, aki nagy akar lenni a menyekben, mivel a meny ország az alázatosoknak adatik, meg. és azoknak akik magokot meg vetik.
KMit tésznek ezek aszok., aki bé fogad egy illyen kisdedet, az én nevemben, engemet fogad bé,?
F Az ur azt akarja, hogy ugy tisztellyék az alázatosokot, mint az ö országának fejedelmit. és hogy azokal jót tegyenek, mint hogy pedig ö az ollyanokot szereti, büntetés nélkül nem hagya ha azokot meg vetik. vagy meg bótránkoztattyák. avagy meg bánttyák. ha rosz példával, rosz beszédel, vagy rosz tanátsal avétekben ejtik. azért is mondgya az ur, hogy hasznosab volna egy embernek ha egy malom kövel a tengerben vetnék mint sem botránkoztatására lenni egy olyan kisdednek. a ki ö benne hiszen
K. Mitsoda értelemben mondgya az ur hogy szükséges hogy botránkozások jöjenek?
F Azt akarja azal mondani, valamint világosan mondgya szent lukátsnál 17 1. lehetetlen hogy botránkoztatás ne légyen. mivel a gonoszoknak nagy számok el terjedet evilágon. a kiknek rosz példa adások veszedelmire vannak sok számuaknak. az Isten azt meg engedi a gonoszokon valo rettenetes igasságábol, és a jokon valo irgalmaságábol, meg akarván mutatni, hogy ditsöségire, és választatinak üdveségekre tudgya forditani, ugyan azon vétkeket, a mellyekel ötet meg bánttyák. és másokot avétekben ejtenek. meg engedi abbol az okbol is abotránkozásokot, hogy félelemben, vigyázásban, köny hullatásban.,
(II. Épistolák: 881)