járnunk kel, és elö mennünk az igazságnak uttyán, vigyázván mindenek felet arra, hogy a mi járásunkot, félbe ne hagyasa velünk az ollyan vétek, mely egyszers mind meg ölheti lelkünket. és ki zárhattya a menyeknek országábol, és hogy a teremtet állatokhoz valo ragaszkodás, elne kezdgye. a szivben valo uralkodást, szent Bernárd. azt mondgya. hogy aki elö nem menyen. a jó erkölcsben, az ollyan hátra menyen.
K Ez a második parantsolat, szeresed felebarátodot, miben hasonlit az elsöhöz,?
F Hasonlit abban. mert hagya, és magában foglallya. a szeretetet, valamint az elsö. és hogy a felebaratot, ugy szeretik amint kivántatik. ha az Istent szeretik, mert mitsoda az felebarátot szeretni, hanem az Istent szeretni a felebarátban. és azt az örökös jót kivánni néki, a melyet magunknak kivánnyuk, igy szeretik tehát valojában az Istent. és a felebarátot az Istenért, mi tsak anyiban szerettyük az Istent, amenyiben kivánnyuk hogy ötet birhasuk. nem kivánván semmit mást. tsak ötet. tehát szerettyük akor is ötet, ha ugyan azon jót kiványuk felebarátunknak [fele-barátunknak], hogy ötet birhassa, ez igy lévén. az elsö parantsolat. hasonlo az elsöhöz.
K. kitsoda az a felebarát. akit kel szeretnünk ezen parantsolat szerént.
F Minden ember a mi felebarátunk., senkit ki nem vévén, mert azok valamint mi az Isten munkái, az ö képére teremtettek, ötet szerethetik, és birhattyák az örökké valoságban. ez a parantsolat el terjed az idegenekre, és a mi ellenséginkre is, mert mind ezek ö reájok is illenek, és hozzánk, hasonlo emberek.
K. Miért köteleztetünk arra. hogy ugy szeresük felebarátunkot mint magunkot, a szeretetnek rendi nem kivánnyaé azt, hogy inkáb szeresük üdveségünköt a másokénál.?
F Ez aparantsolat nem kivánnya töllünk, a magunk, és a felebarátunk közöt valo egyenlö szeretetet, hanem az egyenlö indulatot a szeretetre, a melyel néki tartozunk, ez a parantsolat nem tilttya nékünk, hogy magunkot jobban ne szeresük felebarátunknál, a mi az üdveséget tekénti, hanem azt akarja, hogy valamint tsak az Istenért kel magunkot szeretnünk, ugy másokot is tsak az Istenért szeresük. hogy hasonlo jót kivánnyunk nékik, valamint magunknak, és
(II. Épistolák: 795)