helyet. ateremtet állatot szereti. és ha rabjává tészi magát. rosz kivánságinak, és ha abban keresi boldogságát.
K. Nem szabadé,. vagy is inkáb nem tartoznaké szeretni, fiokot, atyafiokot, és jó akarojokot.?
F A szabad, söt még tartoznak is azokot szeretni, de ollyan szeretettel. mely az Istentöl származik, mint annak kezdetétöl, és amely öhozzája fordullyon mint végéhez, az az, hogy ö bennek, az Istent kel szeretni, vagy az Istenért kel öket szeretni., arra inteni öket, hogy az Istent szeresék, de nem szabad öket magokért szeretni, se magunkért, vagy gyönyörüségünkért, vagy hasznunkért.
K. Hogy kel az Istent tellyes elménkböl, tellyes lelkünkböl és minden erönkböl szeretni.?
F Az Istent szeretni tellyes elménkböl a, hogy minden tudományunkot, értelmünket, tsak arra fordittsuk, hogy az Isteni szeretet nevekedgyék bennünk. és másokban. az okoságot pedig ahit alá kel vetni. ötet tellyes lelkünkböl szeretni. a, hogy arosz kivánságnak. minden indulatit, az Isten törvénye alá vessük. testi életünket, az ö szeretetire, és ajó erköltsök tselekedeteire fordittsuk, ötet minden erönkböl szeretni a, hogy minden külsö tselekedetinket, minden tagjainkot, az Isten szolgálattyára. és az ö ditsöségire szentellyük, ugy anyira hogy a külsö embernek. minden tselekedete, az Istenhez igyekezék, egy szoval. egy keresztyének minden hitele, tiszttsége, joszága, és minden valamit bir, valami hatalmában lehet, mind ezeknek tsak az Isteni szeretetet kel. szomjuhozni, és hirdetni.
K. Hogy ha ez igy vagyon. hogy lehesen végben vinni e földön ezt a parantsolatot. ahol nem lehet hogy ateremtet állathoz valamely szeretet ne maradgyon a szivben, vagy valami világi kivánság?
F A mi nehéz az embernek akegyelem nélkül. alehetövé, és könyüé lesz néki a kegyelem segittségivel, de másként is, a könyü fogyatkozások, a melyekben eshetnek. aleg igazabbakis, a meg szentelö kegyelmet el nem vesztetik vélek, fö képpen az ollyan fogyatkozások, a melyek, atudatlanságtol, ahirtelenvaloságtol. vagy agyengeségtöl jönek, tsak az Istennek szeretete. uralkodgyék szivünkben, minden más hajlandoságink, és kivánságink felet, az elegendö, és hogy mindenek felet szeresük az Istent, és azon legyünk valoságal. hogy aza. szeretet nevekedgyék bennünk. és hogy meg birhasuk. és meg erötlenithesük a rosz kivánságnak indulatit, ez az élet tsak utozás, mindenkor
(II. Épistolák: 794)