öket magánál, erre valo nézve akarja azt, hogy ki ki, inkáb amaga tselekedeteit visgállya, mint sem amásokét. azért, hogy ha hizelkedés nélkül magában valami jót talál, néze meg ha az egyeziké az Isten törvényével, és ugy ditsekedgyék, de nem magában, mint ha az magátol volna, hanem az Istenben., aki kezdete minden jóknak. és mindeneket néki kel ajánlani, ha másban fogyatkozások vannak. azért mi jobbak nem vagyunk, de söt még ez az egy fogyatkozás hogy magunkot nálánál fellyeb valoknak tarttyuk, és meg vettyük ötet fogyatkozásiért, sokal aláb valoká tészen minket nálánál. kiki, mondgya az Apostol; hordozni fogja a maga terhét. az urnak napján, amelyen mindennek számot kel adni amaga tselekedetéröl, és nem a másérol, hogy ha abban valami része nem volt, ki ki visgállya meg tehát magát. és ollyan figyelmeteségel. nem fog vigyázni a mások fogyatkozásira
K. Mellyek az Apostol szerént hivatallyi azoknak a kiket oktatnak, azokhoz, kik öket oktattyák.
F. Azok. hogy segittsék mestereket magok jóvokbol. ennél mi igasságosab. ki ki tartozik háláadásal lenni az Évangyélium szolgaihoz fáradságokért. a melyel tanittyák, meg segitvén öket, hogy ha szegények, mivel mind a természetnek, mind az Istennek törvénye szerént, akik az oltárnak szolgálnak. az oltárol élyenek.
K. Miért mondgya az Apostol, hogy az ember azt fogja aratni amit el vetet.?
F Azt akarja velünk meg értetni, hogy nem elég tsak valamiben segiteni meg az Évangyélium szolgait, hanem az Istenért kel néki adni, és az ö szeretetiért, mivel e nélkül ajó tétel. nem érdemel örökös jutalmat, az alamisnában is erre kel vigyázni. sokat kel vetnünk. ha sokat akarunk aratni, mert ha az adásban nem az Istent tekénttyük, és ha nem akristust szemléllyük tagjaiban, és szolgaiban., a mit vetünk, nem fogjuk meg aratni, az örökké valoságra.
K. Mitsoda. atestben, vagy alélekben valo vetés?
F A testben valo vetés az, a midön magunkot inkáb szerettyük Istenél. és hogy nem más végre adunk alamisnát, hanem hogy tsak kedvünket bé tölttsük, illyen formában, tsak az emberi tekéntetre vigyázunk, tsak magunkot keresük, és a jó tételben. az emberek ditséretit, a lélekben vetni az, amidön minden jó tselekedetinket
(II. Épistolák: 778)