Epistola.
Szent pál. Gal. 5. 25.
Ha lélek szerént élünk, lélek szerént járjunk is, ne legyünk heában valo ditsöségnek kivánoi, egy mást ingerlök, egy másra irigykedök, atyám fiai, ha az ember hirtelen valami bünben találtatik is, ti kik lelkiek vattok, az ollyant oktassátok. a szelidségnek lelkével. meg gondolván magadot, hogy te se kisértettessél meg, egy más terheteket visellyétek, és ugy tellyesititek bé akristus törvényit, mert ha valaki magat valaminek álittya lenni, holot semmi. ö maga tsallya meg magát. a maga tselekedetit pedig probállya meg ki ki, és ugy tsak önnön magában lészen ditsösége, és nem másban, mert kiki amaga terhét viseli, közöllye pedig minden javait. az, aki tanittatik az igével, azzal. aki ötet tanittya. meg ne tsalatkozatok, az Isten meg nem tsufoltatik., mert amiket az ember vetend, azokot arattya, mert a ki az ö testében vet. atestböl arattya aveszedelmet is, aki pedig alélekben vet, a lélekböl arattya az örök életet. jót tselekedvén pedig meg ne szünnyünk., mert idejekor, aratunk meg nem szünvén. azért a mig idönk vagyon mindenekel jót tselekedgyünk., fö képen pedig ahitnek tselédivel.
Magyarázat.
K. Magyarázd meg ezeket a szokot, ha lélek szerént élünk, lélek szerént is járjunk.?
F Ezek a szok azt teszik, hogy ha a szent lélek elevenitti, és élteti lelkünket, azt nékünk meg kel mutatnunk tselekedetinkböl, és életünknek minden maga viselésiböl. kovetvén annak indulatit, és sugarlásit, ez az, Isteni lélek, nem sugorollya nékünk a hasznunk keresésit, a nagyra vágyást, a kényeséget, a fát meg üsmérik gyümoltséröl, és az Istennek lelke ki nyilatkoztattya magát. egy keresztyenben, tselekedeteiben,
K. Mitsoda az a heában valo ditsöség a melyet el kel kerülni?
F A nem más, hanem a másoknál felyeb valo emeltetésnek kivánsága. hogy betsületet, tiszteletet, és heában valo ditséretet nyerhessünk
(II. Épistolák: 775)