itéletet ne tegyünk másokrol., se vélek ugy ne bánnyunk, a mint mi nem akarnok, hogy mások bánnyanak velünk

K. Tilttyaé nékünk kárhoztatni a felebarátot. akár mi féle, vagy akár mitsoda dologban?

F A fellyeb valo feleletet erre is lehet szabni, tilttya azt nékünk, hogy akár kit is kárhoztassunk igaságtalanul; és vakmerö képen, a midön lehet kételkedni adologban, akor nem kel kárhoztatni, de jová sem kel hagyni a midön elegendö ók arra nintsen, a felebarati szeretet, és az igasság. arra kötelez, hogy menttsünk másokot; a menyiben azt az igasság meg engedi. de tartozunk kárhoztatni mind azt, valami láthato képen, ellenkezik az Isten törvényével., és valami láthato képen rosz, példának okáért kárhoztatni ahitetleneket, az el szakadtakot, az eretnekeket, amidön az egész Anyaszent egyház kárhoztattya öket, és ö magok kárhoztattyák magokot, az ö magok itéletekböl. el szakadván atyok fiaitol., hasonlot kel mondani azokrol. kik rendeletlenül élnek, és akik viszá nem térnek tévelygésekböl, az illyen itélet igaságos, mert a kristus, és az Apostolok után itélünk, de nem kel kárhoztatnunk felebarátunkot, tsak valamely gyanakodásért, a gyanakodás is anagy dologban vétkes, a midön nintsen hellyes oka, és fundámentuma.

K. Mit tanulhatunk ezekböl a szokból, adgyatok, és adatik néktek?

F Igen tsudalhattyuk ezekböl az Isten jóságát. aki is hogy ugy mondgyam, amás életre valo sorsunkot, és a felebaráti szeretetért valo jutalmat, kezünk közi adgya, ezek aszok minket, arra köteleznek, hogy nagy irgalmaságal legyünk felebarátunkhoz, azt igérvén nékünk, hogy az Isten sokal nagyobbal lészen mi hozánk, de meg ellenben, sokan akeresztyének közül, retteghetnek, ezekre a szókra [szók ra] valo nézve, mert ha az Isten azon mértékel mér nékik, mint amelyel ök mértek másoknak., mindentöl félhetnek, ki is kételkedhetnék ebben. mivel ezt maga mondgya az igazság.

K. Mire kötelez minket, avakhoz valo hasonlitás. aki más vakot vezetvén, mind ketten a veszedelemben esnek.?

F Arra, kötelez, hogy ollyan jó. és okos kalauzt válaszunk magunknak, aki elégséges légyen a menyei uton vezetni minket., de azt, sálai szent Ferentz mondása szerént, tiz ezer közül kel választani, mi minnyájan vakok vagyunk, ha mi magunk vezettyük magunkot,

(II. Épistolák: 616)


Előző oldal | Következő oldal