Évangyélium
Szent luk. 6. 36.
Legyetek azért irgalmasok, mint a ti atyátok irgalmas, ne itéllyetek, és nem itéltettek., ne kárhoztassatok, és nem kárhoztattok, meg botsásatok; és meg botsátatik nektek, adgyatok, és adatik néktek, jó, és meg tömöt, és meg rázot, és ki folyo mértéket adnak ati kebeletekbe; mert azon mértékel, a melyel mértek. viszá mérettetik néktek, monda pedig hasonlatoságot is nékik, vallyon avak vezethetié avakot. nem mind aketten averemben esneké, nem fellyeb valo atanitvány amesternél, tekélletes lészen pedig minden; ha lészen mint az ö mestere; miért nézed pedig a szálkát az Atyád fia szemében, a gerendát, pedig mely ate szemedben vagyon, nem vészed eszedbe, avagy mint mondhatod az atyád fiának, atyám fia had vessem ki a szálkát a szemedböl; magad a szemedben a gerendát nem látván, kép mutato vesd ki elöször a gerendát ate szemedböl; és akkor lássad hogy ki vegyed a szálkát az atyád fia szeméböl.
Magyarázat
K Miképen lehetünk ugy irgalmasok, valamint ami menyei Atyánk irgalmas.?
F A midön szánakodo szeretettel tekénttyük a mások testi vagy lelki nyomoruságit, a midön, minden tehettségünkel [tehettségün kel] meg segittyük öket, ha más képen nem lehet, leg aláb jó akarattal., és imádságal., mindenkor készek legyünk meg botsátani ellenséginknek, és azoknak, kik meg bántottak, nem tartván leg kiseb haragot is szivünkben. ö ellenek, egy szoval követnünk kel. leg jóbban a mint töllünk lehet., azt az irgalmaságot, a melyel az Isten volt hozánk, halálra adván érettünk a maga Fiát., és meg botsátván büneinket., ezt apéldát. adgya az ur elönkben hogy kövessük.
K A midön azt mondgya ne itély, és nem itéltetel, tilttyaé tellyeségel az itélést?
F közönségesen azt nem tilttya, söt még másut parantsollya az itélést. de az igasságnak rendi szerént., meg egyeztetvén itéletünket az ö itéletivel, de tilttya, és kárhoztattya az igasságtalan, és vakmerö itéleteket., a melyek oly közönségesek, és sok számu vétkeknek eredeti, hogy ezeket el lehesen kerülni, visgállyuk meg, hogy mi nem tettzik nékünk abban, a miröl itélnek minket mások,ugy hogy, mi is, hasonlo
(II. Épistolák: 615)