olvastattya ezt a mái letzkét, hogy minket oktasson, mert noha meg ne foghasuk is azt a magoságot, mind azon által kel tudnunk azt, amit mond az irás, arrol, és a traditio, kevélység és maga hittség volna attol. aki azt meg akarná fogni, de meg más részint, hálá adatlanság volna attol, aki nem akarná azt meg tudni, ollyan szin alat. hogy a meg foghatatlan, ez okáért, ha vétkesek nem akarunk lenni, vagy egy, vagy más képen. olvassunk arrol. vagy az irásbol, vagy a szent Atyákbol, vagy ollyanoktol oktattassuk magunkot., kik arra alkalmatosok, elmelkedgyünk gyakorta, ezekröl anagy titkokrol., hittel, félelemel, tisztelettel. bizodalomal., és imadgyuk azokot alázatoságal., meg alázván magunkot. ezek amagosságos, és és imádás méltó titkok elött.
K Mit jelentnek ezek a szók, ki üsmérte meg az ur elméjét.?
F Azt jelentik, hogy gyakorta rejtékben vannak az Isten itéleti, az emberek elött, mert ö azt akarja, hogy a szentek is rettegjenek ö elötte., és az ö mindenhato keze alat, hogy tsak az ö akarattyátol fügjenek, hogy tsak benne ditsekedgyenek. hogy az ö szándékit, és akaratit imádgyák. ha azokot, meg nem foghattyák is, bizonyosok lévén abban hogy minden valami ötölle jö. az igazságos. és imádásra valo.
K. Miért mondgya a szent pál ezeket a szokot. ki adot elsöben néki, és viszá adatik annak,?
F Azért hogy minket meg alázon, és meg oltalmazon. attol. az emberi kevélységtöl. hogy magunkot el ne hidgyük, és azt ne gondollyuk, hogy ha az örök életre választattunk, atsak a magunk érdemiért vagyon., és azt, nem tsak a kristus kegyelmének kel egyedül tulajdonittani, az Apostol, meg akarván minket menteni az illyen vétkes gondolatoktol., azért mondgya nékünk. hogy semit nem adunk Istennek, a mit tölle nem vettük volna, és hogy minden érdemink, akegyelem ajándékitol jönek, valyuk meg tehát valoságal, hogy magunktol semmit nem adhatunk Istennek olyat, a miért irgalmaságot, és kegyelmet tehetne velünk, a mely kegyelem nélkül, pedig, egyebet nem lát bennünk véghetetlen nyomoruságnál., hogy mi magunktol. tsak jót sem gondolhatunk. hogy nintsen semmi is ollyan mi bennünk, a mivel ditsekedhetnénk, ha nem tsak azal., amit az ö joságátol vettünk. 2.Cor.3..5. l Cor.4.. 7. ezért is mondá szent Agoston
(II. Épistolák: 604)