imádságokot lassu szoval mondgyák. és némelyeket fel szoval. eki tettzik aleg régieb liturgiákbol. az anyaszent egy ház ezeket igy szokta mondani, nem azért. hogy el titkolná a nép elött az imádságokat, mivel anépet arra oktattyák. és néki azt meg magyarázák. és apap is azért emeli fel szovait minden imádságnak avégin. hogy a nép felelhesse az ament, hanem, vagy azért szokta így az anyaszent egy ház, hogy tisztellye a kristusnak szenvedésekor valo tsendeségit, vagy hogy a nép tsendeségben lévén. nagyob figyelmeteségel kérje az Istentöl, amit apap kér tölle. a gyülekezet nevében.
K Miért mondgya a pap fel szoval ezeket a szókat. per omnia saecula saeculorum.?
F. Ezekel a szokal végezvén ell. a secreta imádságot. a szovát fellyebb emeli azért, hogy a nép felelhesse az ament.
12. Praefatio. sanctus.
K Mit mond a secreta imádság után apap?
F A népet köszönti ezekel a szokal.
Dominus vobiscum.
Az ur légyen tiveletek.
Et Cum spiritu tuo.
Es ate lelkedel. feleli anép.
Azután apap ezeket anevezetes szokat mondgya anépnek, a melyekröl emlékeznek. mind azok a szent atyák. kik a liturgiarol irnak.
Sursum Corda.
Emellyétek fel sziveteket.
Habemus. ad dominum.
Mi azt az urhoz fel emeltük. feleli anép.
A pap ez által anépet arra inti, hogy az elméjit fel emelvén, szükséges hogy lélekben az égben legyen. hogy az angyalokal énekelhesse ezt a szent éneket. szent. szent. szent. szükséges tehát hogy anép. az Istenhez fel emellye szivét. mert más képpen. nem mondhattya ígazán. habemus ad dominum.
A pap azután mondgya.
Gratias agamus Domino Deo nostro.
Halakot adgyunk a mi urunk Istenünknek.
Dignum et justum est
A Mélto. és igasságos. feleli anép.
A pap erre feleli.
Vere dígnum et justum est, aequum et salutare nos tibi semper et ubique gratias agere, Domine
Bizonyára méltó, és igasságos, és üdvességes dolog. tenéked hálákot adnunk mindenkor, és mindenüt,
(V/2. Catechismus Formájára valo közönséges. Oktatások: 1512)