alá. amelyeket ez az ember. s’ Isten nyilatkoztatot ki néki, akár mely ellenkezöknek tettzsenek is lenni az emberi okoságal; ugyan az okoság is viszi arra. hogy az anyaszent egy ház alá vesse magát, látván azt világosan. hogy aztot akristus fundálta, meg is igérte. hogy soha el nem hadgya. A keresztényi tudománynak szenttsége is. igen hatalmas bizonysága a mi vallásunk. igaz voltának, mivel a mint meg láttyuk ezután, semmi roszat nem tselekedhetnének, hogy mindgyárt avallás az ellen ne állana. semmi jót nem tselekedhetnek. olyat, a mely ha tsak valamiben is. aláb valo ne légyen. annál atekélleteségnél, mint a melyet a kristus kiván töllünk., ez olyan Isteni jel, a mely fel nem találkozik. semmi más féle tudományban valaki azért nem engedelmeskednék annak., a mit mojses, a proféták. a kristus. és az apostolok hagytak nékünk, a hihetetlenné lenne, ha szinte a halottak fel támadván, oktatnák is, A kristus. avaloságos világoság a vilagban jött, hogy meg világosittsa a setéttséget. A szent lélek, elegendö képen, meg üsmértette avilágal. mitsoda vétek akristusban nem hinni. azigasságot, a melyel tellyes volt. minden tselekedetiben, és beszédiben, és az itéletet. a melyet követet. a világ fejedelmén, tsak a vakok, vagy akik a setéttségben maradnak. vagy tsak a világi szem. nem láttya ezt a világoságot., mind azok, akiknek magok viselése tiszta. és akik az igazságot követik, könnyen meg külömböztetik, hogy ha akristus tanitása az Istentöl vagyoné. azok, akik azö lábaihoz közelgetnek, mondgya az irás, azö tudományának folyását veszik. De az emberek. jobban szerették a setéttséget mint sem avilágoságot. a mely e világban jött. hogy öket meg világosittsa, ugyan ezért is itéltetnek meg, mondgya az üdvezitö.
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 791)