ki adván aválaszt meg vallá hogy tölle nem kel semmit várni. és hogy a mely segittséget igért, azt meg nem adhattya., ez a szomoru válasz, kettségben ejtvén a portogalliai királyt, és nagy szégyennek tartván illyen válaszal országában viszá térni. készeb lett volna inkáb akár mely veszedelemre adni magát. de minek elötte ki mennyen franczia országbol. két levelet ir. egyet a fiának. a ki az országára viselt addig gondot. és meg mást a franczia királynak. a mely levelet egy urnak adgya kezében. hogy a királynak adgya meg. amidön az udvartol távul leszen. és azután csak titkon, roma felé veszi uttyát. a portugalliai király fia a levelet vévén. a nagy urakot esze gyüjté. és a levelet el olvastatá elöttök. a melyben panaszolkodik dom antonio, a dolgainak roszul valo folyásán, mondván. hogy minden segittségtöl meg fosztatván., másnak nem tulajdonittya. hanem büneinek. amelyekért az Isten reá bocsátotta haragját, és ha viszá menne az Isten anépére is terjesztené büntetését. hogy pediglen oka ne legyen nyomoruságoknak, az országát el hadgya. romában megyen, és onnét jerusalemben. ahol aklastromban akarja életét el tölteni. és a népére az Isten irgalmasságát kérni. hanem arra kénszeritti az egész országot. hogy a fiát királyoknak üsmerjék., és nékie meg esküdgyenek, ez a levél. az iffiu fejdelmet. és az egész tanácsot. meg keseritté. de engedelmeskedni akarván akirálynak, aziffiu fejdelmet. azonnal királyoknak koronázák. az alat lajos király is meg olvasván levelét. azon a szive meg esék, és mindgyárt dom antonio után külde. hogy téritenék viszá uttyárol, és meg parancsolá. hogy segittségel vinnék viszá az országában, és királyi székiben., dom antonio szomoruságal vévé ezt ahirt. tartván attol hogy könnyü volt le tenni akirályi paltzát, de már sokal nehezeb lészen aztot fel venni. mind azon által portugallia felé veszi uttyát. a lajos kérésére, de nagy sziv fájdalommal. elöre által látván. hogy talám a fia ellen lészen szükséges hadakozni. a kinek is oda engedte volt koronáját. és a ki talám viszá nem fogja engedni. könnyen. illyen gondolatokban lévén az uton. és portugalliának elsö városában érkezvén, micsoda álmélkodásal látá, hogy az uj király egész udvarával ót várta volna ötet, és aki azonnal lábaihoz borulván. néki viszá ajánlotta a koronát, csak arra kérvén, hogy attyai szeretetitöl ötet meg ne fosza. ezt az iffiu királyt, csak annak elötte két hétel koronázták vala meg, a ki is mihent meg hallotta az attyának viszá valo térését, azonnal eleiben
(I. Törökországi levelek: 87)