fél orakor fel kelni. nem kicsiny dolog., de el nem mulatom. azért hogy kedvit talállyam. és mindenkor jelen vagyok mikor öltözik. ahivatalom is azt hoza magával. hogy vigyázak a cselédekre. ezek tehát a mi klastromunk béli rend tartásink. a mi pedíg a mulattságot. és az idö töltést illeti, a sok féle. és ki ki a maga hajlandoságát követi. a fejdelem minden héten lora ül kéttzer. és estig oda vadászunk. mert itt igen sok fogoly. és nyul vagyon. veres fogoly töb vagyon. mint szürke. mikor pedig vadászni nem megyen a fejdelem, akor csak a sok irásban tölti az idöt. mink is jobban töltenök ha lehetne. mert. az ember nem mehet örökké sétálni. nem lehet mindenkor a mezön vándorlani, az ide valo emberekel pedig nem lehet társalkodni. itt az idegen senki házához nem mehet. kivált az örmények inkáb féltik feleségeket. mint sem atörökök. még nem láthattam a szomszéd aszszonyomot. napjában tiszer is a kapuja elött kel el mennem; és ha a kapuban talál lenni. ugy szalad töllem, mint az ördögtöl. és bé zárja a kapuját. nem törödöm rajta. mert közönségesen. az örmény aszszonyok ollyan fejérek, mint a czigánynék. ebböl el itélheti kéd. hogy itt alakosokal. semmi üsmerettség nem lehet. nem is vesztünk semmit. mert. itt, ki szöcs. ki szabó. valami fö renden lévö emberek itt nincsenek, a kikhez mehetnénk. török urak vannak, de unadalmas dolog törököt látogatni. egyik a hogy törökül nem tudok. másik a hogy. ha az ember hozájok megyen. elsöben nó ülle, azután egy pipa dohányt ád, egy fincsa kávét. hatot vagy hetet. szol az emberhez. azután tiz oráig is el halgatna, ha az ember azt el várná. ök a beszélgetéshez, nyájasághoz éppen nem tudnak, minden mulattságunk tehát abban áll. hogy bercsényi urhoz megyünk, vagy ebédre. vagy vacsorára, ót még is nevetünk a kis susival, mert az aszszonyal reá kel az embernek tartani magát. valamint a kompodi nemes aszszonynak. a már csak a régi dolgokot szereti beszélni. hogy leány korában micsoda mulattsági voltanak., azt jol tudgya kéd, hogy nekem ahoz semmi nincsen. énnekem a micsodás természetem vagyon. el halgathatom az embert, harom oráig is, hogy egyet ne szollyák. de azután kérdgye meg kéd töllem. mit beszéltek nekem, egy szót sem tudnék meg mondani belölle. igy vagyok azal az uri
(I. Törökországi levelek: 58)