principum, forgács ur azt észre vévén, hogy nem a volna arodostoi ut, és nem tudván az okát. hogy miért megyünk a szigetek felé, azonnal. meg ijede, és kezdé a fejdelemnek mondani. hogy a porta meg csalta. és nem rodostora viszik, hanem nicomediában. a hol tökölyi volt. a fejdelemnek haszontalan vala bátoritani. és mondani., hogy talám aszelet akarják meg nyerni. vagy más okok lehet, és attol nem tart. hogy nicomediában vigyék, és arra okot nem adot aportának. hogy akarattya ellen vitesse valahová. mind e haszontalan vala, mert minden bizonnyal el hitette vala magával hogy nicomediában visznek, és mind addig tarta attol. valamég a szigeteket el nem érök, ót meg szálván 11 orakor, ebéd után bercsényi ur is oda érkezék, más nap is a szél ellenkezö lévén estig, estve pedig hat orakor. onnét el indulánk jo széllel. rodosto felé. egész éttzaka jó szelünk lévén. a vitorlákot fel vonták. és nem kelleték. lapátokal vonni., a harmadik napon. 8 orakor reggel, ahéracléai portusban bé mentünk, és vas maskákot vetének le, a kapucsi basa pedig elöre rodostora mene, hogy rendelést tenne a szállások iránt, és mind addig itt kelleték nekünk maradni, 21. a kapucsi basa a fejdelemnek tudtára adván. hogy már készen volnának aszallások., ma 5 orakor reggel meg indulánk, és 11 orakor dél elöt rodostohoz érkezénk. a fejdelem azonnal ki szálla a gályábol. és a lovak a parton lévén, pompával kisérék a városban lévö fö tisztek a fejdelmet szállásáig. édes néném nem egy kis uraság a gállyán járni, ót a nagy rend tartás leg kisseb dologban is, a nagy csendesség, a mikor két száz ember meg randittya, csak el hiheti kéd hogy jol meg vagyon randitva. aztot pedig mind egyszersmind, az ötven két lapátot egyszersmind teszik a vizben. egy lapátnak a hoszasága, vagyon leg aláb öt ölni, igen szép mulattság azt nézni, de meg, ha az ember azt meg gondollya, hogy azok a szegény rabok. csak nem mind keresztények, és hogy holtig ót kel maradni nekik, meg esik az ember szive rajtok; azon kivül is a gálya vonás. igen nehéz munka. aki azt nem látta, nem lehet annak azt ki gondolni. azt gondolná az ember, hogy míndeniknek az egész karja ki szakad. ugy meg ránttya a lapát öket a valo hogy az ételeket meg adgyák, de a ruházattyok csak rongybol áll, a miéink még is ingben dolgoztanak. azért hogy a fejdelem ót volt. és ugyan ezért az okért is nem bántak roszul vélek, demásként. ing nélkül dolgoznak. és averést
(I. Törökországi levelek: 53)