el. hogy neveltetnek nálunk az iffiak. közönségesen, leg aláb tiz vagy tizen egy esztendös koráig a falubol kinem megyen. hanem addíg a falusi iskolában jár. addig az ideig meg tanul olvasni. de az olvasásal. csak paraszti szokást is tanul. ha iskolában nincsen, othon egyebet nem lát, hanem minden héten hétszer. az apját részegen láttya. a ki nem törödik azzal. hogy a fiában valamely nemesi. és keresztenyi jó erkölcsököt olttson. és csak a cselédekel valo társaságban hadgya. akiktöl minden féle rosz szokást, és rosz erkölcsöt látván. el tanulván. azok benne csak nem holtig meg maradnak, és a nagy paraszttságban valo neveltetése miat, azt sem tudgya ha nemes ember gyermekeé. talám meg sem tudhatná másként, hogy ha csak a jobbágyok kis uroknak nem neveznék. tizen két vagy tizen három esztendös korában, valamely Collégyiumban bé plántállyák, a honnét. huszon négy. vagy huszon ött. esztendös korában szabadul ki, ollyan idejében. a melyben másut már az ollyan iffiu jó deák. jó historicus, a gyéométriát, gyeográfiát szükségihez képest tudgya., és már jó hadi tiszt. nem csak hadi dolgot, de országos dolgot is bizhatnak reája. de már vigyük haza pompával a mi huszon ött esztendös deákunkot a Collégyiumbol. és nézük meg. hogy annyi tanulás után. mit tud. és hogy ha használhaté valamit tudománnyával az országnak. vagy magának, leg elsöben is a mi deákunk azon igyekezik hogy czifra köntöse. és paripája légyen. égy nehány könyvit és philosophiáit valamely almáriumban el temetvén, azután falurol. falura bé járja az attyafiait. áristotélesnek ót egy nehány terminusit ki pöki. de deákul már szégyenlene beszélleni. azért hogy az aszszonyok tanulo deáknak ne tarttsák, az attyafiainál mit csinál, leg hasznosab beszélgetése a vadászatrol. a lovakrol, vagyon. ha asztalnál vagyon. nagy gyalázatnak tartaná ha jól nem innék, és még deáknak tartanák, ha magát mentegetné. ebed után vagy az aszszony, vagy a leányok házában bonttya ki a mit virgiliusbol. vagy ovídiusbol olvasot, de hogy az iskolárol valo emlékezetet is tellyeségel el felejttse. szükségesnek gondollya lenni hogy a szolgálok közül, kettöt, vagy hármat szereteinek fogadgya. e szerént fel rován az attya fiait, és közöttök. egy nehány részegség után, meg mosván torkát. a deák szótól, és az iskolai portol. ismét haza iromtat azzal. amit az attyafiaitol tanult, de mit tanult. azt a tudományt elö veszi, mihent
(I. Törökországi levelek: 107)