másut, mint ebben az országban. ez a nemzet nem is ollyan irtoztato valamint a hire vagyon. nem tudok ollyan nemzetet aki oly csendeségben éllyen mint ez, és sohult ollyan békeséges maradásunk nem lehetne mint itt. Istennek légyen hálá. leg kisseb szerencsétlenség még közöttünk nem történt. ákár hol talállyunk törökököt. mindenüt jó szivel látnak minket. mert atörök leg inkáb amagyarokot szereti leg jobbat nem kivánhatunk mind ezekért nékik. mint azt hogy, még valaha legyenek keresztények. amen. hogy ha pedig ezzel a kevély görögökkel volna dolgunk. itt eddig nem lakhattunk volna. ezek noha keresztények de bennünket gyülölnek. a pedig bizonyos hogy leg kisseb ártalmokra nem vagyunk, ök ártanának nékünkha lehetne, de nem merik. mert leg kisseb dologért. a száz pálczát meg olvasnák rajtok., és igy becsületben. és tiszteletben tartat minket a bót. mert itt azt nem tekintik hogy micsoda renden vagyon. hogy ha gazdagé. vagy régi familia, mind ezek meg nem mentik hogy a husz körmiröl le ne vonnyák, és a száz páltzát duplán meg ne kostollya. ki is lakhatnék az illyen kevély nemzettségel., hogy ha igy a földig meg nem aláznák öket. én leg inkáb azon busulok itt, hogy hol nyomtassam ki a kéd leveleit. ha ollyan könnyen meg lehetne, a mint aztot meg érdemlenék, nem kellene törödnöm. mert azt tudom hogy mások is gyönyörüségel olvasnák, senkit nem kel szemében dicsérni. de 25 mély földnire meg lehet, azért ha meg szid is, kéd. azt nem hallom, de azt kivánom hallani, hogy kéd egésséges. arra is kel vigyáznunk. mert az egésségesnek. étel, ital, és más egyéb fent álva is jól esik. adgyon Isten jó éttzakát. igen kedves álom látást. és holnapra fel virradást.
rodosto. 22 apr. 1725
hol vagyon, hol vagyon az a puskás. ki meg lötte azt farkast, ki meg ette azt a kettskét. kit apám vett avásáron, hol vagyon az az ember, ki meg találta, azt a levelet. kit innét irtam kédnek. mit tehetek édes néném rolla. hogy már régen nem vette kéd levelemet ha nem irtam. azt nem kel csudálni, ha kéd nem vette. de ha irtam. hogy veszet volna ell, de mit törödünk rajta. a mi leveleinket. bécsben is el olvashattyák. hogy ha pedig a tengerben veszet, abizonyos hogy a halaknak, nem siroza meg a fogokot. édes néném,
(I. Törökországi levelek: 100)