oráig tarta, végtire a Romaiaknak el kelleték hagyni a hartz helyt. és meg elégedni azal, azon anapon, hogy az Antonia tornyát el nyerék Egy julianus nevü Romai kapitány. ebben állapotban tsudálatra mélto bátorságot mutata, Azután hogy a Romaiak viszá térének, tsak maga egyedül a sidok köziben mene, el távoztatá. és el szélyeszté öket, és arra kénszerité hogy a templom szegeletéhez vonnák magokot. de amint nagy sebeségel kergette volna öket akö pádimentumon., a szegek miat. a melyekel a tzipelüse talpa meg vala rakva. az akori hadi embereknek szokások szerent. meg sikamodék, és el esék, a sidok pedig reája rohanván minden felöl..meg ölék, noha igen igyekezék hogy kelhesen.
Titus hogy a hada könyen mehesen az Antonia tornyában. annak egy darab részit le rontatá. ugy hogy onnét nagyob erövel ostromolhasa atemplomot. a rontásra hét nap kivántaték. tizen hetedik Julý pedig a mindenkori áldozat, a mellyet minden nap kelletet ajánlani estve, és regel a templomba. meg szünék. mivel senki nem találkozék olyan aki azt véghez vihese. Titus azt meg tudván hogy a nép azon igen meg keseredet volna, azt izené Josef által Jánosnak, hogy ha olyan nagy kedve vagyon a verekedésre., jöjjön ki annyi számu vitézivel. amenyi nekí tettzik. tsak a Templom meg ferteztetésitöl szünyék meg, és ne kíványa azt a szent helyt, és a várost, magával együt el veszteni., Azonba pedig ö meg nem gátollya, hogy a rend szerént valo áldozatokot ne ajánlyák az urnak. de söt még reája hadgya. hogy válaszon azokbol., a kik
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 873)