A fiát a tsetstöl el voná. és ezen szokot mondá néki. szerentsétlen gyermek, én tégedet. a hadakozás, az éhség. és ahazám romlása közöt hoztalak evilágra. mire tarttsalak tégedet., Arraé hogy a Romaiak rabja légy? de az ehség el veszi életünket, minek elötte kezekbe eshesünk, Arraé, hogy azoknak a kegyetleneknek azoknak agonoszoknak kezekbe hagyalak, a kik anyakunkra tették labokot, akik kegyetlenebek a Romaiaknál. és még az éhségnél? nem jobbé hogy kezem által haly meg. és eledelem légy. hogy boszonkodgyanak azok atigrisek, hogy az utánnunk valok tsudálkozanak illyen veszedelmes tselekedeten, mivel tsak evagyon hátra, hogy bé tellyék anyomoruságoknak mértékje, a melyek mostanában a sidokot leg nyomorultab népé tészik evilágon., ezeket el végezvén, a fiát meg ölé, meg fözé. és egy darab részit meg evé, és atöbbit el rejté.
Azok aragadozo farkasok, a kik tsak a ragadomány után éltenek, mindgyárt a házához menének, és meg érezvén a szagját annak az utálatos ételnek, ölesel kezdék fenyegetni, hogy ha elé nem adná a föztit, az aszony meg mutatá nékik a fiának még maradot keserves részeit, azok pedíg azt látván tsak el bámulának.: de az aszony nagy mérgiben ezeket mondá nékik. Igen is ez az én fiam a kit láttok, én magam öltem meg. tiis ehettek belöle, mivel leg elöször én ettem belöle, nintsené anyi bátorságtok. mint egy aszonynak, vagy szánakodobbak vagytoké ti egy anyánál.? hogy ha valamely áitatoságbol meg nem akarjátok kostolni. én mind meg
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 864)