árpáért. és azután aházoknál lévö leg titkosab helyre rejték vala el magokot, és ót némelyek tsak örlettlen eszik vala, mások meg lisztet tsináltak belöle. és meg sütötték a mint lehete abban a nyomorult idöben, akoron nem lehete látni teritet asztalt. hanem ki ki tsak a szénre vetette a mit akart sutni de még azt sem hagyták meg sülni, Egyik a másiknak kapta ki a kenyeret a kezéböl: Az aszonyok a ferjek keziböl. a gyermekek az attyokéböl, és ami még leg hihetetleneb., az anyák a gyermekek keziböl
A partosok mint aragadozo farkasok házrol, házra jartanak hogy el vigyék amit azokban találnak, mihent valamely háznak akapuját zárva látták. gyanakodván azon hogy annál a háznál volna mit enni. akaput bé ronttyák vala, és a gazdának a szájábol is ki vonták a falatot, de söt még a szegényektöl a füvet is el veszik vala, a melyet ök éttzaka szedék nagy veszedelemel. nem akarván leg kiseb részt is hagyni nekik. még azt tartották. hogy elég nagy kegyelem töllök ha meg nem ölik, de még a holtakot is meg keresgélték, hogy ha a köntösiben nem dugot volté el egy darab kenyeret. Amidön pedig azok az éhel holt emberek., semit nem találhattak olyanok valának mint a dühöt ebek, akik mindenuvé futkostak ok nélkül. hol egy kapura. hol másra mentenek zörgetni. és egy ora alat kétszer, háromszor is viszá tértenek egy olyan hazhoz. a mellyet már fel hajházták volt.
Ezeket pedig nem az utolso szükség vivé arra hogy eszerént tselekedgyenek., mivel még szükségbe nem valának., hanem ajövendötöl tartának, Egy veka buza egy tálentumot ért. ugy mint leg aláb ezer két száz forintot, Az sidok már anyira voltak hogy az uttzákon, a szemét dombokon a száraz ganét szedték táplálásokra.,
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 862)