voltak a falaknál, és a bastyáknál. mint éj fél tályba az egyik torony magátol le esvén. annak anagy zörgése azegész tábort fel indittá. mert azt gondolák. hogy a sidok ütöttek volna ki. azonal mindnyájan fegyverhez kapának, és nem tudván miben volna adolog, mindenik várá a Titus parantsolattyát de Titus hogy meg tudá miben volna adolog, tudtára adatá az egész tábornak, és ki ki meg tsendesedék. A sidok pedig a tornyokot fel nem égetheték. mert vasal valának bé boritva. se a dárdáknak. és nyilaknak a melyeket szüntelen a tornyokbol löttenek ellenek nem álhatának. kételenek valának meszeb távozni, akoron a kosal bizvást törhetvén a falat. nagy rést is tsinála. és a Romaiak bé menének avárosba, nem nagy eröszakal., mivel a sidok nem igen akarák oltalmazni azt afalat mert még kettö maradot vala nékik, ez így lévén az elsö keritést aváros meg szállása után tizen öt napal vevék meg. 28 aprilis
Titus a városba szálla, és tsak egy nyil lövésnire lévén de bello a második falhoz, el végezé hogy ostromoltatni fogja, A sidok pedig el oszták magokot, hogy könyeben oltalmazhasák, János az Antonia eröségiben verekedék. és a Templomnak tornátzi felet. Simon pedig a falnak egy nagy darab részit oltalmazá., ezek gyakorta ki ütnek vala a Romaiakra. és meg verekednek vala vélek. de mindenkor vesztésel térnek vala viszá., hanem mikor a Romaiak ostromlották öket. akor inkáb valának nyertesek, leg inkáb ugyan akor mutattyák vala meg nagy buzgo bátorságokot.
Titus parantsolá hogy az eszak felöl valo toronynak a közepe felé tennék kost, a torony tsak hamar meg mozdula. a sidok a kik benne valanak, érezvén a
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 853)