seregitöl. se elé, se hátra nem mehete, a kiséröi hátra lévén nem tudták hogy mitsoda veszedelembe volna. gondolák hogy talám viszá tért volna, ö magok is viszá térének. illyen nagy veszedelembe Titus gondolván hogy a meg szabadulásnak reménsége az ö bátorságán állana. alovát az ellenség közi ugrattya, és magának utat tsinál a kardgyával. és kiálttya a töbinek hogy ötet kövesék. ha szinte nem vala is fegyverbe öltözve. és tsak kevesed magával., de meg ölé mind azokot kik hozája közelitének. és keresztül ment azokon a sok sidokon, kik környül vették vala. Az Istennek láthato gond viselése volt rajta. meg nem engedvén hogy a rettentö sok nyil, és dárda melyeket reája löttenek meg talállya ötet, és a táborára leg kiseb seb nélkül tére viszá. és tsak két emberit veszté el
Ez a kis gyözedelmetske fel emelé az sidok bátorságát, és olyan reménséget ada nékik. a mely veszedelmekre fordula. mivel még jobban meg keményité öket szándékjokba, A következendö éttzakán az Emmausba lévö légio el érkezvén. Titus jó hajnalba scoposig közelgete. nyoltz száz ötven lépésnire a városhoz. ót meg szálitta két legiot, vagy is tizen két ezer embert, meg parantsolván nékik, hogy munkálodgyanak atábor helyeken, a harmadik legiot pedig a ki Emmausbol érkezet. avárostol még három száz lépésnél továb hagyá, mert e fárat lévén. had szálhason meg tsendeségben. és az ellenség ne haborgasa a munkájában. mert a Romai szokás avolt. hogy mihent a had meg szállot. a tábor helyt mindgyárt meg erösitete, ha szinte tsak
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 847)